Őszi szemek
Csak fekszem mélán
a ropogós őszben.
Felnézek a koronás
lombra, mely ölében
levéltakaró. Zokogás.
Reám nézel, csalfán.
Jaj, szempárom leled.
Lelkem megzavart,
lepett szemem mered.
Velőmbe égett e perc.
Gyatrán vagyok, mint
toron az élő szenvedő.
Elposhadt a tarka takaró,
nem ont meleget többé.
Eljött a tél, hozott hideget.
Reád félve, lopva, titkon
tekintek, csak csöppnyi
szívet melengető érzést
remélve. Mindhiába.
Nem állod könyörgésem.
Vágyod szenvedésem.
Talán önnön magam
is éppúgy vágyok kínt.
De csak mert te okozod...
S égek holtomig, két
tündöklő, hazug szemért.
2023. november 20.
