Karnagyok
Hiába, bárha messze száll az ének,
de más a kotta és a karnagya
nem adja már jelét a volt hitének,
s a kánon is mutál, hamis, laza.
Nem él a lelkek összecsendülése,
ahány belép, ezer felé csapong,
s a balgatag kedély e mélyütésre
hiába várja, messze még a gong.
De hát a jellem egyre-másra hajlik,
az intonációja egyre lejt,
a kórusában elfogadna bárkit,
akárha hangja csalfa és selejt.
Ma már a dal csupán goromba nóta,
a fröcskölése bárha hangzatos,
de tiszta hang nem él meg itt azóta,
mióta naplopók a karnagyok.
