átlaggyerek
ülök a földön firkálgatok
óriáskaput amin kijárhatok
törik maszatol a grafit a papíron
én meg tengeren magas orrú hajóról
álmodom vonatról amivel elutazhatom
szürke grafitot húzok a lapra
jobbra-balra dől a hajnal
koromfekete ágakat figyelem a
fákon elindul már a villamosom
kapaszkodom a buszomon te
meg szokás szerint itt hagytál
hiába hívom az utazási irodát
a Földre jöttem
kicsit elidőztem de már
mehetnékem van és ez az
átlaggyerek nem jön többet
amikor felnövök az arcodba vágom
hogy kinevetem a versengő világot
hogy többet ér egy semmiség hogyha
közben vidáman zenél a család
megállni volna jó a szerelem országútján
pár perc nyugalom lenne jó most már
amikor felnövök mint bárki más
nem akarok olyan példakép lenni
aki csupán folyton az úton rohan
ostoba halálnál többre nem talál
a Földre jöttem
kicsit elidőztem de már
mehetnékem van és ez az
átlaggyerek nem jön többet
