Linktár

Vívódás

Ki vagy te, létem illanó porát
a messzeségbe ellebegtető,
ki jössz elém a néma múlton át,
magad leszel talán az új jövő?

Hiába is mutatsz utat feléd,
hiszen bolyongok egyre csak vakon,
az arcom elfagyott, a bűnöm ég
csupán e tél csikarta hajnalon.

Vajon miért nem értelek meg én,
miért szorít e reszketeg magány,
miért nem ér szemembe mondd, a fény,
miért maradt a lelkem ily pogány?

Talán csupán a régi táltosok
üzennek így vajon feléd velem,
lehet, hogy őmiattuk álmodok
ilyen hitetlenül, keservesen?