Tünemény

Szépirodalom / Versek (64 katt) Erdős Sándor
  2024.05.03.

Földre szállt a nap sugara,
tőrként szúrva át az eget.
Párás réten rohan felém
az ki engem szeret.

Szél borzolja szőke haját
kéken csillog szeme.
Karjaimba veti magát
simogat puha keze.

Rég láttam már ezt a csodát,
hiszen messze jártam.
Az én kedvesem helyett csak
csillagokkal háltam.

Nem megyek már én el soha,
örökre itt maradok.
Nem szakíthatnak el minket
éjjelek és nappalok.

Előző oldal Erdős Sándor