Csülök Olsen hihetetlen kalandjai 1.
A budai Duna-part csupán egy a földgolyó számos félreeső helye közül. Nincs is sok nevezetessége, csak a Kerítésszaggató tinktúrához címzett fogadó – ez minden esetre éppen elég ahhoz, hogy biztosítsa a planéta szerte elterjedt és megalapozott jó hírét.
Mindenesetre azt meg kell jegyezni, hogy a Kerítésszaggató tinktúra elnevezés nem az iparilag űzött rongálóknak, nem is a kiszipolyozott iszákosoknak állít emléket, hanem egy hasonló nevű itókának, melyet szakmányban fogyasztottak a műintézmény látogatói.
Maga a kimérde a Duna partján helyezkedett el egy kiszuperált szállodahajó félig vízbe süllyedt rozsdás testében. A tulajdonos, aki maga is – ugyanúgy, mint a fogadó törzsközönsége –, hajós ember hírében állt, épp kipenderített a partra egy magával és az itallal nem bíró vendéget. A Pacal néven közismert fogadós magában mormogva visszatért a söntésnek kinevezett helyiségbe. Pacalról nem lehetett bizton tudni, hogy tényleg hajós ember volt-e valaha, de ezt senki sem merte neki felemlegetni, ugyanis messze földön híres volt a jobbegyenese. Legendák szóltak erről a pofonfajtáról, melyet oly szívesen osztogatott a jó népnek Pacal.
A fogadó törzsközönsége többnyire rovott múltú tengerészekből és az ő általuk előadott történeteket tátott szájjal figyelő ifjakból állt. Néha a hallgatóság körében kételyek merültek fel az idős tengerészek múltjával kapcsolatban, hiszen ezen kis ország tengerparttal nem rendelkezett, de ilyenkor egy jól irányzott pofon minden kételyt eloszlatott.
A történetek középpontjában szinte minden esetben Csülök Olsen állt, ez a szinte mitikus lény, aki a világtengereket járva hihetetlen kalandokba bonyolódott. Olsennel már minden öreg tengerész találkozott valahol, bár az is elfordult, hogy egyikük Afrikában, másikuk Alaszkában futott össze vele ugyanabban a pillanatban.
Ez a tény is erősítette Csülök Olsen fantasztikus képességeibe vetett hitet. Az elkövetkezendő oldalak hasábjain Csülök hihetetlen történeteit írom le úgy ahogy az elhangzott a fogadóban.
