Fekete (egyperces novella)
A sötét, háborgó tengeren hánykódott a hajó. A matrózok Poseidonhoz, a tenger istenéhez fohászkodtak, hogy túléljék az éjszakai vihart. Az árbocot nem lehetett látni a szakadó esőben, és a vihar nem kímélte az árbocot sem. A hajó ide-oda imbolygott a tenger méregzöld felszínén. A hajón tartózkodó matrózok közül voltak olyanok, akik még soha nem láttak és tapasztaltak ilyen mértékű vihart, amit akkor éjjel tapasztaltak. S voltak olyanok is, akik azért imádkoztak, hogy látják-e még a szárazföldet. De mind közül volt egy öreg matróz, akit csak úgy hívtak, hogy a Fekete, mert olyan sötét árnyalata volt a szemének, hogy olyat még senki nem látott. Ő mindig azt szokta mondani, Poseidon vigyáz a tengerészek életére. A sokat látott matrózt tisztelték és becsülték a hajón az élettapasztalata miatt.
Sümeg, 2024.07.12.
