Ha elmúlik a pillanat...

Szépirodalom / Versek (90 katt) Kohász
  2024.08.06.

Ha elmúlik a pillanat,
amit én öröknek hittem,
csak üresség mi megmarad.
Fűszálra felszúrva testem.

Ablak párkányon egy madár.
Nem néz rám, és elrebben.
Kitágul bennem a határ,
álomtól rezzen a testem.

Fehérre festve színarany.
Fájásba rejtve a szépség.
Emlékbe villan volt nyaram.
Elvetélt minden reménység.

Követem mégis fény nyomát.
Sötétből napra vágyok.
Lelkem ott leli otthonát,
hol belőlem nyílnak virágok.

Előző oldal Kohász