Ha elmúlik a pillanat...
Szépirodalom / Versek (90 katt) | Kohász |
2024.08.06. |
Ha elmúlik a pillanat,
amit én öröknek hittem,
csak üresség mi megmarad.
Fűszálra felszúrva testem.
Ablak párkányon egy madár.
Nem néz rám, és elrebben.
Kitágul bennem a határ,
álomtól rezzen a testem.
Fehérre festve színarany.
Fájásba rejtve a szépség.
Emlékbe villan volt nyaram.
Elvetélt minden reménység.
Követem mégis fény nyomát.
Sötétből napra vágyok.
Lelkem ott leli otthonát,
hol belőlem nyílnak virágok.
Előző oldal | Kohász |