Minden rendben (?)
Valójában minden rendben. Most is ülök a laptopom előtt, mellettem forró kávé, szigorúan feketén cukor nélkül. Mert nekem így kávé a kávé, más meg tejjel szereti, sok cukorral, mézzel, fahéjjal meg az Isten tudja még mikkel, de ez engem nem zavar. Miért is zavarna? Nem vagyunk egyformák. És úgy van az, hogy az élet egyéb területein sem vagyunk egyformák, én a Kispestet szeretem, más meg a Fradit, én imádom a spenótot más meg ki nem állhatja, és én inkább, ha nyaralás vagy pihenés, akkor afféle hegyvidékes és vagy múzeumos arc vagyok, nem pedig tengerpartos. De ilyen a politika is számomra. Amíg valaki rendes ember, nem zavar, hogy jobbos vagy balos (mondjuk én nem hiszek az oldalakban), az meg főleg nem zavar, ha valaki meleg vagy az ezerféle nemiség bármelyikét gyakorolja. Én sem zavarom őt feltehetőleg. Meg persze a bőrszín sem zavar. Az már inkább ha a bőr mögött – legyen az bármilyen árnyalatú is – egy faszfej lapul. És amíg ezeket leírom és a kávém utolsó kortyát is elfogyasztom, azon gondolkozok, hogy miért nem lehet ezt így mindenkinek? Csak nekem természetes a normalitás, egymás elfogadása? Ám amennyiben nem ez a normalitás, akkor én afféle nem normális aberrált ember lennék? Tudja fene. Ha ez így van és a normalitás az új beteges, én azt is vállalom. Akkor beteg vagyok. Ettől függetlenül én így érzem jól magam. És amíg jól érzem magam addig minden rendben.
