Hazafelé
Nem süllyedek le a szintjére! Valós érzelmek, impulzusok. Egy verssor ugrik be. Mégis, hogy engedheti meg ezt magának?! És már kész is a következő sor. Sötét van és hideg, gyalog hazafelé, agyam ezerrel gyártja a rímeket. Már a hetedik versszaknál tartok, lírai bosszú lesz. Minden egyes sor enyhíti, ugyanakkor növeli fájdalmam. Nagyon megbántott, tőle nem ezt vártam. Amikorra hazaértem teljesen átfagyva, kész volt a versem mind a kilencvenkilenc szava, rímekbe öntve, lírával formázva. A telefonom halkan pittyent. Üzenet tőle.
– Ne haragudj! Hibáztam. Kezdhetnénk újra a beszélgetést? Szia, Ildikó vagyok.
Lírai bosszúm rímestül és versszakostól elvitte a megbocsájtásom harangzúgásának zengése.
