Megérte?
Imre, a matt fekete, teljesen elsötétített hatalmas terepjáró sofőrje arrogánsan beleállt az előtte haladóba, alig egy méteres követési távolságot tartva, szinte tolva maga előtt, beletenyerelt a dudába. Az előtte haladó kopott fehér kombi Opel Astra ablaka le volt eresztve. Egy nem az idei nyáron lebarnult kéz jelezte, menjen, ha akar, mert ő nem tud.
– Takarodj az utamból te büdös cigány!
A terepjáró sofőrje magából kikelve üvöltött, majd ahogyan lehetősége adódott, kivágódott mögüle és hosszan gyorsulva végigelőzte a négy egymást követő autót. A szembejövő távolsági busz lehúzódott teljesen, hogy az éppen csak, de elférhessen. A nagydarab kopasz vállalkozó elégedetten konstatálta, végre szabad az útja. Azért kikiabált a buszvezetőnek, bár az ezt biztosan nem halhatta.
– Járókeret nem járt a jogsidhoz tata?!
Amíg hátrafordult, valami szemből villant, de nem foglalkozott vele. Hallotta ugyan a halk koppanást is, valami kavics felverődhetett, de nem vette le a gázról a lábát. Majd a jardon a haverok elintézik. Padlógázzal haladt tovább, nem foglalkozva semmivel és senkivel sem. Alig ment el két kilométert és újra kezdődött az előbbi közjáték, csak éppenséggel más szereplőkkel, más járművekkel. Ez nála már a napi rutin szerves része volt, ettől érezte, hogy él. Ettől indultak be a reggelei, maradt éber napközben és dobta fel az estéit. Hogy Adrenalin függő lett volna? Nem, csak egy büdös bunkó, aki azt hiszi, övé a világ. Akit annak idején az apja nem fektetett a térdére amikor kiérdemelte, akit édesanyja nem vágott szájon azonnal az első káromkodásakor.
* * *
Második órája áll a forgalom. A három halálos áldozattal és huszonegy sérülttel járó közúti baleset okozója elmenekült a jegyzőkönyvek szerint. Mindenki látott valamit, de senki sem tud semmit. A helyszínelő rendőr nem először találkozik ilyen és ehhez a megszólalásig hasonló esetekkel nap mint nap. Ez most mégis megrendítette. Elsőnek ért ide, és tevékenyen részt vett a mentésben. Dühös volt, rettenetesen dühös és megcsömörlött. Ő már tudja, az, aki ezt a balesetet okozta, sohasem fog előkerülni, hacsak nem lesz hatalmas szerencséje, és nem kerül elő egy felvétel valahonnét. A buszon tizenkilenc sérült, ebből három rendkívül súlyos. A sofőrt rohammentő vitte el. Egy tizenhat éves lánynak könyökből leszakadt a karja, még mindig keresik az elveszett testrészt. Egy tarlóci családapának súlyos fejsérülése van, nem hiszi, hogy túl fogja élni, mert teljesen merevek voltak a pupillái. Majd ott az az anyuka, akinek megindult a szülése. Ha életben is marad a gyermek, akkor is sérült lesz. Még nem volt hat hónapos se a magzat. Mégis a legmegrázóbb volt annak a családnak a megsemmisülése. Nem, ha itt végez, azonnal leteszi a műszakot. Nem tudott távol maradni az eseményektől, hiszen ő is ember, és ez egészen egyszerűen sok neki.
* * *
Pista bácsi közvetlenül a nyugdíja előtt álló, ennek a távolsági busznak a sofőrje, nyugodt tempóban haladt. Jóval lassabban a szokásosnál, mert a már rég selejtezésre megérett busza differenciálműve megadta magát. Elvileg félre kéne állnia, de nincs hová. Még hét kilométer és beér vele a pályaudvarra, majd ott megállítja nála is lerobbantabb járgányát. Majd ott közli az utasokkal, hogy sajnos nincs tovább. Aki tud menjen vonattal, aki nem az várja meg a mentesítő járatott. Hátul két motoros közeledett, lehúzódott és jelezte, nyugodtan előzzék meg. Hiszen szabad az út, hadd menjenek. Pista imád két keréken vándorolni, de csak majd nyáron pattan nyeregbe. Még két hónap és nyugdíjban lesz, akkor majd ő is elmegy a Tátrába az öreg Pannóniájával. A motorosok nem siettek egyáltalán. Minek, hiszen éppen csak itt a tavasz és olyan szép a táj. A fiú intett barátnőjének menjen csak elsőnek, addig ő zárja a sort. A huszonhat éves leány, aki kora ellenére igen tapasztalt és jó lovasnak számított, megkezdte az előzést, amikor a szemből jövő még igen távoli autók mögül kicsapódott egy hatalmas fekete terepjáró, szemmel jól láthatóan igen gyorsan jött. Ő már tulajdonképpen befejezte az előzést, ha most ráfékez biztosan baleset lesz belőle. A tükörből látja, a busz sofőrje kétségbeesetten elhúzódik az útpadkára. Veszélyesen a szélére. Ezért hát kövér gázt adott, és jobbra bedöntve a felső kategóriás motorját kikerülte a már addigra odaért terepjárót. Talán így elkerülheti a tömegkarambolt. Hogy mennyire volt közel? Annyira közel volt, hogy levitte a bal tükrét a Yamahájának. A lány bevállalta, hogy árokba megy ha kell a busznak esélyt adva a korrigálásra. Az idő lelassult számára ahogy a tükre hatalmas ívben elrepült a menetirányával szemben. Térdén az acélborítás szikrákat vetett, először a jobb oldalon, majd ahogyan visszahozta a motorját az árokpart közvetlen közeléből, úgy a bal oldalon is. Egy fehér Opel Astra kombi mögé érkezve engedte el a motorját az enyészetnek, majd a betonon csúszva a szembe sáv árokpartjába csapódva megállt ezer darabra tört motorjától nem messzi. Még hallotta a csattanásokat és a gyűrődő fém hangjait, majd szélsőségesen sűrű és vészjósló csend következett. Amikor sikerült felállnia, hallotta meg az első fájdalmas sikításokat.
* * *
A kopott fehér Opel Astrában Sanyi és felesége utazott két gyermekével. Sanyi roma származása miatt sokszor volt vegzálásnak kitéve. Most is ennek tudta be a mögötte őt terrorizálni próbáló hatalmas terepjáró sofőrjének arrogáns viselkedését. Leolvasta a szájáról. Hogy honnét tud szájról olvasni egy cigány? Onnét, ahonnét a jelbeszédet is megtanulta. Magyar és irodalom tanárként végzett, mint fejlesztő pedagógus. Siket gyermekeket próbál az életre felkészíteni. Igen, egy küszöbrágó, ahogyan az óvodában nevezték a tizenkét gyermekes családba született Sándort. Ő volt a legfiatalabb minden testvére közül, és az egyetlen, aki kitűnő tanulóként bármi lehetett volna. Tanár lett. Talán hallássérült és néma nővére inspirálhatta? Meglehet. Mindenesetre a család összefogott, és ő tovább tanulhatott. Egyetlenként, akinek sikerült kitörni a mélyszegénységből. Felesége jómódú polgárleányként ment hozzá szülei minden tiltakozása ellenére. Azóta már elfogadták diplomás férjét hellyel-közzel, bár még alkalmanként most is fenntartásokkal kezelik választottját. Két gyermek született a szerelemből. Igen, ez egy mindenen átívelő és mindent is elsöprő szerelem volt. A hatéves Pistike és a kilencénes Évike hátul utaztak, aludtak amikor az eset történt.
– Mit csinál ez a barom?! Ez nem normális!
– Hagyd szívem, hadd menjen! Az ő ideje fontosabb mások életénél.
– De hát ilyet nem lehet csinálni!
– De, sajnos lehet. Ne foglalkozz vele, nem éri meg felhúzni magad rajta.
– Fel kéne jelenteni az ilyet.
– Igazad van szívem.
– A probléma csak az, ha feljelented is, még te kerülsz bajba. Az ilyeneknél ez már csak így megy.
Akkor Sándor a letekert ablakon keresztül intett neki menjen, ha tud. Mert ő bizony nem fog, hiszen nem tud, mert előtte is vannak. Amúgy sem tudna ezzel a húszéves Opellal ilyen manővereket csinálni, és nem is akart. Ahogyan hatalmas tempóra gyorsítva megelőzte őt a hatalmas SUV, Sándor már látta, ebből baj lesz, és beletaposott a fékbe.
* * *
Zoli előre engedte menyasszonyát. Mindig előre engedi, félti nagyon párját. Pedig félelme alaptalan, tudja jól. Eszter tökéletesen uralja a majd kétszáz lóerős Yamaháját. Ugyan ezt sohasem ismerte el, mégis tudta, a lány sokkal jobb motoros nála. Az egész alig pár másodperc alatt történt. A lány szabályosan előzött, a távoli kocsikonvojból kivágódott egy fekete Audi terepjáró. Eszter időben reagált, került bedöntve a motorját. Az ütközést nem tudta elkerülni, a bal visszapillantó tükre egyenesen Zoltán első kerekéhez vágódott széthasítva azonnal az ezeregyszáz köbcentis Kawasaki gumiját. Még látta, ahogyan menyasszonya térdén lévő acélbetét szikrát vetett, majd hirtelen megfordult vele a világ. A majd háromszáz kilós Kawasaki megborult, és lovasával együtt belevágódott a szemből érkező fehér Opel elejébe, onnan egyenesen az utastérbe, azonnal megölve Zolit, Sándort és a feleségét. A hatéves Pistike nem láthatta szülei halálát, a balesetet. Egészen pontosan soha többé semmit sem láthatott. Mert ugyan aludt, ám de a beszakadt szélvédő őrökre megvakította őt. Viszont Évike mindent látott és hallott. Agya kikapcsolta értelmét, hogy megóvja a kislányt a súlyos trauma következményeitől. Ő még nem tudja, de bizony Évikének, a megyei szavalóverseny első helyezettének hosszú évekre lesz szüksége, sok időnek kell eltelnie sok-sok óra kezeléssel, míg újra megtanul beszélni.
* * *
Zsuzsanna a távolsági busszal való utazást nagyon szerette, mert ilyenkor el tudott merülni kis világában. Tudott fejben gyakorolni. Tizenhat éves, és a középiskolában csellózik a zenetagozaton. Nagy jövőt jósolnak neki. Mögötte Vivien ül. Állapotos és a hatodik hónapba lépet, ami maga a csoda az orvosai szerint. Igen nehezen sikerült teherbe esnie. Mehetett volna autóval is, hiszen építési vállalkozó apja vett neki, de nem akart. Félt a vezetéstől, féltette magzatát. Hiszen annyi az idióta az utakon. A nőgyógyásza szerint ez az egyetlen, talán az utolsó esélye, hogy gyermeket vállalhasson. Férjével már évek óta próbálkoznak, és most végre felcsillant a remény. Orvosi vizsgálaton volt és nagyon biztató, megnyugtató hírekkel térhet haza. Előttük ült Péter, a három gyermekes apa. Éjszakai műszakból menne haza, csak sajnos lekéste a csatlakozását így most kevesebbet alhat. Igyekszik ezt itt és most bepótolni, hiszen Tarlóc, ahol lakik, még arrább van egy picit. A busz nem ment gyorsan, fura hangok jöttek alulról, mintha valami nem úgy működne, ahogyan annak működnie kellene. Akkor az öreg Pista nagyot rántott a buszon, az lement egészen az út széléig, hogy elkerülje azt a frontális karambolt, amit a szembe száguldó Audi terepjárós okozott volna. Tavasz lévén az útszéle kissé fel volt ázva és ezt érezte is. Így aztán, amikor visszafelé vette volna az irányt, nagy gázt adott, amit az éppen meghalni készülő differenciálműve egy hangos reccsenéssel konstatált, tudomásul véve azonnali halálát. A busz haladása már nem egyenes irányba történt, hanem rézsútosan az árok felé, ahol felborult és az oldalán csúszva lassan megállt miközben kirobbantak belőle az üvegek. Az egyik üveget Péter feje törte ki végzetes agysérülést szerezve. Zsuzsanna estében karjával az éppen kirobbanó üvegre támaszkodott, egy pillanat alatt elveszítve csellós karrierjét, jövőjét és könyöktől lefelé karját is. Amikor a busz oldalára dőlve megállt, az öreg Pista ki akarta csatolni magát, hogy segítsen az utasoknak, de hirtelen melegség öntötte el feje hátulját és a jobb oldala szinte azonnal lebénult. Agyvérzés. Úgy tűnik, nem lesz motoros túra az öreg Pannóniával. Helyette lesz évekig tartó rehabilitáció és rokkant nyugdíjazás.
* * *
Imre az építési vállalkozó három perccel korábban ért úti céljához, mint azt a GPS neki előre megmondta. Megvolt a véleménye a sok mazsoláról, akiknek nem lett volna szabad jogosítványt se adni. A tárgyalása alig tartott negyedóráig, amikor végzett, indult volna vissza.
– Merre mész Imrém?
– Amerre jöttem is.
– Hatalmas balesetet okozott egy fekete terepjáró a főúton tőletek nem messze. Te nem láttad?
Imrének eszébe jutott az a villanás és az a koppanás is, aminek akkor és ott nem tulajdonított túlzottan sok jelentőséget. Meleg volt a helyzet, de nem emlékszik semmi olyasmire, ami balesetre utalna. Az is igaz, nem szokott tükörbe nézni és az akció közben éppen SMS-t irt.
– Mmm… nem. Nem arra jöttem, hanem az autópályán.
– Akkorát kerültél?
– Gyorsabb volt, így megérte – hazudott reflexből.
– Akkor megúsztad, ha arra jössz, biztosan elkéstél volna. Állítólag sokan meghaltak, egy busz is az árokba került.
Imre alig várta, hogy elindulhasson. Az első benzinkúton félreált, és visszanézte a kocsi kameráinak a felvételét. Bajban van, komoly bajban. Most már értette, nem villant semmi sem, hanem a motorost láthatta. Ha csak nem intézi el most azonnal. Hmm, kell egy balek. Kivette a memóriakártyát, és törölt mindent is a rendszerből. Ha bárki is megjegyezte a rendszámát, hát erre tényleg kell egy balek. Körbenézte az autót, és megtalálta a tükrén a sérülést, ahol a motor tükrével összeakadhatott. Majd egy aránylag rossz hírű környékre ment, és ott hagyta a majd százhúszezer eurós autóját, benne a kulcsokkal. Nem érdekelte, mit veszít vele, meg akarta úszni a dolgot, hiszen biztos volt benne, már keresik az autót. Négyszer hívott taxit, mire hazaért. Majd bejelentette, a háza elől ellopták az autóját, amíg odavolt egy tárgyaláson. Késő délután volt, elégedetten konstatálta, ezt bizony sikerült megúszni felelősségre vonás nélkül, amikor is feltűnt neki a nagy csend, ami otthonában fogadta. Nem értve a dolgot bekopogott lányának és vejének fenntartott részre, de semmi. Akkor csörgött a telefonja. Veje volt az, és összefüggéstelenül, zokogva hadart a telefonba. Imre nem értett semmit sem ezért határozottan rászólt, beszéljen érthetően.
– Apuka, baj van. Vivient baleset érte, bent vagyunk a kórházban. Most jött ki a műtőből. Az unokád, a fiam elment. Meghalt. – Veje ismét zokogásban tört ki.
– De hát mi történt?!
– Rajta volt azon a távolsági buszon, ami reggel árokba borult.
Imre úgy érezte, darabokra hullott világa, amit kemény munkával felépített. Majd hahotázást vélt a távolban hallani, mely egyre erősödött, közeledett felé, mígnem egészen a válla felől nem hallotta, akkor a fejében egy hang szólt hozzá.
– Ember! Semmit sem kellett csinálnom! Érted? Semmit! Csak hagyni, hogy azt tedd, amit szoktál! Megérte? Megérte azért a három percért?
A Sátán tovább nevetett, hogy csak úgy visszhangoztak tőle a hatalmas villa falai.
Vége…
