Linktár

A találmány és a tisztesség

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/12 számában.

Béla komótosan locsolta fel gázolajjal kertje egyik távoli sarkában lévő rozogának és elhanyagoltnak látszó faházát. Már múlt héten bejelentette a pécsi önkormányzatnál és a tűzoltóságnál a kerti hulladékok elégetését. Bizonyos értelemben hazudott, nem mondott igazat. Szó sincsen semmiféle kerti hulladékról. A faházban méregdrága gépek, szerszámok, laptopok és igen nagy mennyiségű feljegyzés és dokumentumok vannak, melyekért a világ valamennyi kormánya és azok titkosszolgálata eladná a lelkét is. Tudja ezt Béla is. Holnap lesz a hivatalos bevezetése a tudományos életbe. Zsebében tudhatja a Nobel díjat, ha nem szúrja el. De nem mindenáron akarja ezt. Vannak feltételei, vannak elvárásai. A három negyven literes kiürült kannára nézett. Igen, ez elegendő lesz. Majd kinyitotta az ötliteres benzineskannáját és alaposan belocsolta vele az egyetlen helyiségből álló faház közepén felhalmozott papírokat, majd egyetlen csíkban a földre locsolva kiment és távolodott a háztól. Amikor a kanna kiürült, már jó húsz méterre lehetett, így azt biztonságosan meg tudta gyújtani. A tűzcsík elindult az épület felé, majd belobbanva pillanatokon belül lángokban állt az egész épület. Tíz perc múlva magába roskadt a faház, és másfél óra múlva már csak izzó parázs volt a talapzata helyén. A bent lévő gépek, laptopok és szerszámok a nagy hőségben itt-ott megolvadva megfolytak elveszítve eredeti formájukat. Béla elégedetten dőlt hátra a kerti székében, egyik kezében egy üres sörösüveggel melynek valamikori tartalma már őt gazdagította. Elégedettségében nyugtázta, most már ő és a családja is biztonságban vannak. Nyakában egy bőr szütyő, benne két piros és két kék rajzszegnek tűnő valamivel. A rajzszögnek kinéző valamiknek a kék és a piros feje egymásnak volt fordítva, okkal. Ha nem így tenne a mi Bélánk, pillanatokon belül belehalhatna. De így tett, hiszen pontosan tudta hogyan működnek a találmányai. Hamarosan megérkezett régi barátja, Feri is, a helyi tűzoltó parancsnok. Hozott magának egy kerti széket ő is, és leült gyermekkori barátja mellé. Lenyúlt a vödörbe és kivett egy sört. Az halkan szisszent mikor kinyitotta. Koccintott Bélával, majd nagyot húzott belőle.

– Készen vagy?
– Kész.
– Biztosan így akarod?
– Nem, de nem volt választásom. Holnap el fogják árasztani a környéket a rendórök és a titkosügynökök. A házamat is darabokra fogják szedni.
– Hová küldted a gyerekeidet és a feleséged?
– A Maldív szigetekre egy ötcsillagos hotelba teljes ellátással két hétre. Ma reggel utaztak el.
– Tudnak róla?
– Nem, csak a feleségem. Maradni akart, de sikerült megértetnem vele, ez nagyon nem jó ötlet.
– Mikor lesz a nagy fellépés?
– Holnap a híradó közben, ez lesz a fő hír. Élő egyenes adásban adják le.
– Félsz?
– Rettegek! De muszáj ezt meglépnem. Vissza akarom kapni a régi életemet.
– Gondolod, sikerülni fog?
– Mondjuk úgy, esélyes.

* * *

Másnap a híradó különkiadásában bemutattak egy találmányt, ahol egy egyszerű villanyszerelő magyarázta el dióhéjban annak lényegét. Bármilyen hőenergiából villamosenergiát képes előállítani, legyen az öt fok vagy ötezer, de lehet akár ötvenmillió is. Teljesen mindegy mert a négy rajzszögszerű eszköz azonnal átalakít és egyáltalán nem károsodik, nem kopik, nem csinál veszteséget. A teljes hőenergia száz százalékát átalakítja valami löttyé, majd azt visszaalakítja egyenárammá, ha szükséges. Bárhol, bármikor bármely körülmények közt, bármennyi idő múlva nulla veszteséggel. A tévéstáb szkeptikusai minden módon próbálták ezt cáfolni, minden módon elszabotálni, de az eredmény mindig ugyanaz lett. Béla kezében két vastagabb méteres szigetelt vezeték. Egyik fele egy dunsztosüvegben, másik fele mindig az adott hőforrásra érintve. A végeredmény mindig ugyanaz lett, az ötliteres üvegben lévő kékes folyadék szintje mindig magasabb lett egy parányival. Végső próbaként behoztak egy húsz centiméteres acél kockát, amit fehér izzásig hevítettek lángvágó pisztolyokkal. A kamerák három állásból vették, ahogyan Béla még hozzá sem ért a két piros végű rajzszöggel, melyeknek a hegyes végei a vastag szigetelt vezetékek egyik kézben tartott felébe voltak beleszúrva, máris szinte folyt a dunsztosüvegbe a kékesen ragyogó energia a vezetékek másik végéből, ahová a kék fejű rajzszegek voltak beleillesztve. A fehéren izzó tömör fém szinte azonnal, másodpercek alatt lehűlt az abszolút nulla fokra, ami, lássuk be, még a laikusok számára is lehetetlennek tűnik. Nem is beszélve arról, hogy az öt literes dunsztos üveg pillanatokon belül negyedig telt a haloványan derengő kékes löttyel. Színtiszta folyékony energiával. Majd ezek után Béla belenyúlt puszta kézzel, és megkevergette azt, mintha csak málnaszörp lenne. Majd azután a stúdió munkatársai behoztak raklapokon lemerült akkumulátorokat, szám szerint ötven darabot előkészítve, és mellé hősugárzókat is. Emberünk megfordította a kék és piros rajzszög alakú átalakítókat, és az akkumulátorokat direkten töltő csatlakozókba dugva a szabad végeket. Ezúttal a kék folyadék fogyni kezdett. A kijelzőkön lehetett látni, valamennyi akkumulátor tölteni kezdett maximális teljesítményen, és ezzel párhuzamosan valamennyi hősugárzó is működött, leadva a maximumot, amikre képesek voltak. Száz százalékosan meggyőzte a szkeptikusokat az itt elért és bemutatott eredmény. A híradónak már rég vége kellett volna lennie, de nem álltak le. A nézettségi ráta évtizedes rekordokat döntött, égtek a telefonvonalak, mindenki tudni akarta, ez valós-e? Amikor a bemutatónak vége lett, Béla egy egyszerű kalapáccsal megsemmisítette mind a négy rajzszeget. Csak a dunsztosüvegben maradt kékes lötty maradékát hagyta meg a titkosszolgálatok embereinek, mégis legyen némi tárgyalási alap. Akkor a riport befejezéseként megkérdezték Bélát, mit is akar a találmányáért cserébe.

– Mit is akarok? Nem pénzt, nem hatalmat és még csak nem is elismerést.
– Akkor mégis mit?
– Átadom az emberiségnek. Nem a nemzeteknek és nem az államoknak. Nem hatalmi ágaknak, hanem a Föld valamennyi lakójának a tulajdonába kerül. Ennek egy feltétele van. Semmilyen indokkal sem használható fel rosszra. Sem fegyverként, sem gyilkoló eszközként, se másokat rabszolgaságba taszító dologként. Soha nem kerülhet egyetlen cég vagy ország tulajdonába sem. Vagy mindenkié lesz, vagy senkié. Ez az egyetlen feltételem.

* * *

Két hét múlva érkezett haza Béla családja. A gyerekek legnagyobb meglepetésére a házuk és a telkük helyén csak egy négy méteres lyuk tátongott. Az utolsó szegig mindent elvittek. Nem maradt semmi sem. Még a termőföldet is kimerték és átszitálták, majd titkosítva elraktározták. Béla a stúdióból aznap este elindult haza, de soha nem érkezett meg. Eltűnt. Soha többé nem került elő sem ő, sem semmi sem, ami a tulajdonában volt. A kormány emberei nem magyarázkodtak. Csak átadtak nekik egy címet és az új házuk kulcsait, na meg úgy mellékesen a családfő halotti bizonyítványát. Mostantól itt fognak élni, ha tetszik, ha nem. Hatalmas visszhangja volt az esetnek világszerte. Természetesen, mint minden csoda, ez is három napig tartott. Egy hónappal később hírül adták, hogy egy aszteroida becsapódhat a Földbe fél éven belül, hatalmas pánikot keltve világszerte. Természetesen, rá pár hétre kiderült, elszámolta magát valaki a NASA-nál. Fejek hullottak, botrányok törtek ki, Talk shaw-kban parodizálták ki őket. Az emberek aránylag hamar Bélátlanítva lettek. Két évvel később az amerikai kormány bejelentette, hatalmas áttörést ért el a termo-elektronikai fejlesztések terén. A fizikai Nobel-díj átadón egy amerikai professzorokból álló csoport vehette át a neves elismerést. A felvételeken jól láthatóan egy dunsztosüveg-szerű tárolóedénnyel pózoltak, benne valami kékesen parázsló folyadékkal. Tiszta energiával, meg valami rajzszög szerű dolgokkal. Kettő kék és két piros fejű speciális átalakító eszközzel. Szigorúan titkosítva mindent is ezekről, csak homályos képeket közzétéve.

* * *

Béla már nem volt testes. Láncra verve várta a kihallgatását valami tömlöcfélében. a föld alatt kétszáz méterre teljes sötétségben. Ez volt a napi program, már több mint két éve. Már nem tudja mit nem szabad elmondania, már nem is emlékszik rá. miért van itt. Csak azt tudja. ki kell tartania. Csak a hite maradt, élete és reményei szertefoszlottak. Sejti, kiszedhették belőle, amit akartak, mert már nem vigyáznak rá, már nem fontos, életben marad-e vagy sem. Mégis, néha, mikor esszébe jut, kacagnia kell. Várja már, mikor robban a bomba, amikor verőlegények érkeztek a sötét cellájába és szó nélkül ütni, verni kezdték. Majd rugdosni amikor földre került. Béla hangosan nevetett miközben lincselték. Már régóta nem érzet fájdalmat, viszont megjött a bizonyosság. Igen, felrobbant az a bizonyos időzített bomba. Felrobbant, amit bő két évvel ezelőtt élesített. Kacagott, hangosan hahotázott, miközben halálra verték. Végül is ő nyert.

* * *

Feri, miután eltűnt barátja pontosan azt tette, amit korábban megbeszéltek, azt a hüvelykujj nagyságú vízhatlan csomagot elrejtette a tűzoltó állomás egyik muzeálisnak minősített tűzoltóautójának a hátsó lökhárítója mögé. Majd amikor bejelentette az amerikai kormány a hihetetlen felfedezését, felkereste a Béla által megadott internetes csoportot, és átadta nekik az elrejtett adathordozót. A fizikai Nobel-díj átadásának napján, az előtt kettő perccel az Anonymous nemzetközi hackercsoport világszerte nyilvánosságra hozta a Béla által elkészített dokumentumokat, videókat, magyarázatokat és részletes leírásokat is a végrendeletével együtt. Azt is, hogy ha eltűnik hol kell keresni őt nagy valószínűség szerint, és kinek állt érdekében, hogy ez megtörténjen.

Vége…