Hajnalka – A küzdelem kezdete
Március huszonötödike van, Hajnalka ma tizenöt éves. Édesanyja nincs otthon, mert három műszakban dolgozik. Apukája kamionsofőr, havonta csak egyszer tudd hazamenni. Már tegnap meg kellett volna érkeznie, így is tervezte, de az élet közbeszólt. Kisebb karambol, na nem lett neki baja, csupán letartóztatták, mivel a leplombált rakományban csempészárut találtak a helyszínelők. Egyértelmű volt, hogy semmi köze hozzá, de hát a törvény nem tesz különbséget. Mindenki ártatlan míg be tudja bizonyítani. Na persze, ezt nem így mondják, de ez a realitás. Hajnalka sírva sütötte meg a saját szülinapi tortáját. Nem volt egyszerű dolga, mert az áramot már két éve kikapcsolták. Hálásan gondolt nagyanyóra, aki megtanította neki, hogyan is kell a sparheltet megrakni és rendesen hőn tartani hulladékfával. Ma anyukája dupla műszakban dolgozik. Igazából már két hete így megy. Amikor hazaért, meghatódva takargatta be lánykáját, aki vacsorával és egy kis tortával az asztalon várta őt. Eltelt ez is, mint minden más. Két hét múlva Hajnalka kissé zavartan kért tanácsot anyukájától, mivel apja még vizsgálati fogságban volt.
– Mami. Késik a menzeszem.
Édesanyukája nagyot sóhajtott. Tudta, ennek a beszélgetésnek már régen meg kellett volna történnie.
– Tudnom kellene valakiről, akit elfelejtettél bemutatni? Mondjuk egy fiúról? – Hajnalka zavartan nézett, nem értette, ezt miért kérdi.
– Nem. Nekem olyan nincs.
– Kislányom, nem szégyen ha van. Ez teljesen természetes dolog. Ez az élet rendje.
– Anyu. Nekem olyan tényleg nincs. Mégis mit gondolsz, hogyan állnak hozzám bent az iskolában. Hiszen ugyanabban a nadrágban járok két éve, a bokám kilátszik belőle. Nincs se számítógépünk se telefonunk. De még csak áramunk se, hogy legalább a hűtőszekrényünk működjön. Szerinted ki áll így velem szóba?
– Sajnálom fiam. Nem akartunk ilyen helyzetbe hozni téged. Még nyolc év, és lejár a devizahitelünk. Akkor majd lesz áram is odahaza.
– Anya, nekem nem ez a problémám. Hanem az, amit mondtam.
– Megerőszakoltak? Zaklatott valaki?
– Anya! Ha így lenne, te lennél az első, aki tudna róla.
– Voltál már fiúval?
– Anya! Figyelsz rám?
– Jó rendben. Csak tudni akartam.
– Nem voltam fiúval, még szűz vagyok.
– Jó, értem.
– Nem jött meg a menzeszem. Két hete késik.
– Apád tudja?
– Hogyan tudná? Két hónapja nem jött haza. Különben is, hogyan gondolhatsz róla ilyet?!
– Igaz. Sajnálom. Ha anya leszel megérted, hogy aggódom és féltelek. Tudod, ebben a korban még nem mindig rendszeres a menzesz. Talán itt az ideje elmennünk egy nőgyógyászhoz és fogamzásgátló tablettát felíratnunk.
– Anya!
– Kislányom. Azt nem csak azért szoktuk hanem, hogy beálljon a periódusod. Rendszeres legyen. Amúgy is meg kell kapnod az ilyenkor szokásos oltásokat.
– Értem. Milyen oltásokat?
– A méhnyakrák elleni ingyenes, míg nem vagy nagykorú. Amúgy se tudom kifizetni. Meg aztán rendszeres szűrésekre kell menned. Ez hozzátartozik egy nő életéhez.
* * *
Két héttel később anya és lánya a váróteremben ült. Hajnalka már túl volt a vizsgálatokon, amikor a nőgyógyászuk ismét behívta őket.
– Nos. Anyuka, a lánya a negyedik hétben van a tesztek szerint. Szeretném meg ultrahangozni, természetesen az ön jelenlétében.
– Az lehetetlen! Anyu én nem voltam fiúval!
– Ezt, csak megerősíteni tudom, mint orvos. A vizsgálat közben egyértelműen ép a lánya szűzhártyája. Mi több, valószínűleg orvosi beavatkozásra lesz szüksége, ha szeretne nemi életet élni.
– Ezt nem értem. Úgy érti műteni kell?
– Nem nevezném műtétnek. Ez csak egy minimális beavatkozás a páciens érdekében a jövőre vonatkozólag. Az esetek igen elenyésző fél százalékában szükséges csak, amikor a szűzhártya hálós szerkezetű összenövése áll fent. Ez teljesen normális, csupán megelőzzük vele az ebből fakadó problémákat a jövőben.
– Akkor mégis, hogyan lehet a negyedik hétben, ha szűz?
– Ezért kell az ultrahang. Nem akarom megijeszteni önöket, sem elhamarkodott diagnózist felállítani. Kérem, beszéljen nyíltan!
– Rendben. Lehet álterhesség is, a háttérben egy daganattal.
* * *
A következő négy hét maga volt a pokol. Mind Hajnalkának, mind az édesanyukájának. Mint kiderült, nem daganat volt, hanem egy teljesen egészséges magzat. Folyamatosan zaklatásnak voltak kitéve, hol a rendőrségre kellett bemenniük, másszor a gyámügyhöz. Többször kint voltak helyszíni szemlén, amikor szóba került az is, Hajnalkát intézetbe viszik, a gyermekét meg születése után elveszik. Az apát természetesen megvádolták, pedig a kérdéses időpontban vizsgálati fogságban volt, és még jelenleg is ott van. Akkor telt be a pohár, amikor Hajnalkát az anyukája tudta nélkül abortuszra akarták rávenni. Hatalmas botrányt csinált, amikor megtudta, és azonnal bírósági keresetet adott be a hatóságok ellen, zaklatás vádjával. Negyedik hónapja tartott ez a rémálom, édesapja még mindig vizsgálati fogságban, amikor az egyik éjjel édesanyja nyögéseire ébredt.
– Hajnalkám. Drága kislányom. El kell mennem, magához szólított az úr. De ne félj, mert végig veled leszek. Mutatja majd neked az utat, csak figyelj a jelekre és lásd a csodákat!
– Anyám, ne tedd! Én végig igazat mondtam. Nem tudom, mi történik körülöttünk.
– Tudom kicsikém, tudom. Elmondták az angyalok, akik vigyáznak rád. Most is itt vannak, rám várnak.
Akkor megjelent neki Gábriel arkangyal.
– Jól figyelj rám, leány! A neved attól a naptól fogva Mária, hogy elhagyod Magyarországot. Azt az országot, amelyet szent István szűz Máriának ajánlott fel. Majd megérted, miért. Magzatod szeplőtelen fogant, ő lesz a második eljövetele a megváltónak. Leány lesz, és a neve Eszter. Menekülnöd kell, elmenned messzire, egyenesen a Sátán székhelyére, amerikába, Las Vegas városába. Ott találsz majd segítőkre.
– Ugyan hogyan tehetném, hiszen semmim sincsen. Nem, hogy oda, de egy másik faluba se jutnék el.
– Ha Isten feladatott biz reád, akkor ad hozzá eszközöket is. Ahogyan felkel a nap, indulj el! Kövesd a nap sugarait. Amikor a nap lebukik, a segítség is megérkezik.
Alig fél perccel később eltávozott édesanyja lelkével. Szeretett mamája meghalt, szíve feladta a küzdelmet. Hajnalka mellette térdelt pirkadatig, majd átment a szomszédokhoz segítséget kérni, és elindult. Hamarosan kiért a mentő, de már csak a halál időpontját tudták megállapítani. Amikor a rendőrség megérkezett, a gyámügy már ott volt. Hajnalkát keresték. A rend őre sem értette, ez hogyan történhetett, hiszen általában ők szólnak be, és nem pedig fordítva. Hamarosan kiadták a lányanya ellen az országos körözést. Mindenki csak annyit látott, hogy éppen keletnek sétál. Majd este nyugatnak. Mintha csak összevissza bolyongana. Ezt nem értették, így rá sem találtak estig, míg a nap el nem érte a horizontot.
* * *
Hajnalka végig a napot követve egész nap gyalogolt. Estére már rettenetesen fáradt volt, amikor egy közeledő rendőrautó észrevette őt. Akkor futni kezdett a lemenő nap fényében, be az erdőbe. Többször elesett, beragadt a lába a sárba, elhagyva cipőit. Mezítláb menekült tovább, amikor egy rendszám nélküli átalakított Trabant állt meg mellette. Annak az ajtaja kivágódott.
– Piusz atya vagyok, jóbarát. Gábriel érted küldött. Szállj be gyorsan! Mennünk kell! Nem kaphatnak el téged.
A rendőrautó éppen akkor ért be az erdei útra kéken villogva, szirénázva. Az atya az erdei úton esélyt sem adott nekik, hogy utolérjék. Olyan tempóban száguldott a mély sárban, amire azok képtelenek voltak. Alig húsz perc múlva átvette a hatalmat a sötétség, Piusz atya mégis teljes gázzal hajtott világítás nélkül olyan utakon, ahol személyautóval szinte lehetetlen közlekedni. Mindez meg se kottyant az átalakított Trabantnak, szinte átrepült az akadályokon. Éjjel három óra is volt, mire megérkeztek a zárdába. Mellette volt Piusz atya parókiája. Még az éjjel a zárdában elbújtatták Hajnalkát.
* * *
Reggel Piusz atyát két rendőr ébresztette. Erősen érdeklődve az engedély nélkül átalakított Trabantja után. Piusz atya készséggel állt rendelkezésükre. Fogta a fehér botját és kivezette őket hátra a fészerbe, ahol a kereset jármű állt felbakolva, kerekek nélkül.
– Gondolom ezt keresik, egy ideje már javítgatom.
– Atyám, ön vak?
– Nem mondanám magamat vaknak, inkább csak látásban korlátozottnak. Árnyékokat azért látok és körvonalakat is.
– Tegnap látták ezt a járművet a megye másik végén. Egy önhöz feltűnően hasonlító személy vezette a járőrautó felvételei alapján.
– Értem. Ön szerint én el tudnék vezetni ezzel a megye másik oldalára az erdőn át?
– Mi nem mondtuk, hogy az erdőn át ment!
– Valóban, de hát hol másutt is láthatták, ha itt keresik az erdő közepén. Meg aztán van ennek az ócskavasnak némi hiányossága, nem gondolja?
– Kerekeket percek alatt le lehet szerelni egy autóról.
– Valóban, de én nem arra gondoltam. – Nyitotta fel a motorháztetőt, mutatva az üres motortérbe. – Mintha innen hiányozna valami, nemde?
– Van másik jármű is a parókia területén?
– Volt, de amióta elvették a jogosítványomat, azóta nincs, mert értelmetlen. Tudja, a szemem nem igazán használható.
– Van erről hivatalos papírja?
Természetesen, Hortenzia nővér átadja maguknak.
Volt papír és a két nyomozó elment, mivel a zárdába férfi nem léphetett be, hiába szerettek volna. Az úton visszafelé átbeszélték a dolgot.
– Ott a lány.
– Tudom, láttam Hortenzia nővér alkarját.
– Ja, akárcsak egy díjbirkózóé!
– Öhm, és fekete volt a gépzsírtól. Szerinted ki bír emelni egyedül egy Trabant motort?
– Az a nő? Akkor is, ha mindketten ráülnénk.
– Szerinted Piusz atya hazudott?
– Szerintem nem vak, és igen, ő vezetett.
– Akkor jöjjünk vissza házkutatási paranccsal.
Piusz atya nem hazudott, valóban vak mint a denevér. Bár rettenetesen élvezte az éjszakai kocsikázást. Mégis hogyan? Csak a gázt nyomta és kezeit Isten akarata szerint használta. Piusz atya száját egyetlen hazug szó sem hagyta el, csupán amire nem kérdeztek rá, arra nem válaszolt. Hortenzia nővér volt csak kissé bosszús, mert az alkarjáról alig bírta lesikálni a gépzsírt, amivel akkor kente össze magát amikor a motort kiemelte a karosszériából. Másnap délben indult volna misszióra Szalai Mária nővér Las Vegas városába. Örömmel adta át helyét Hajnalkának, aki aznap este már a repülőn ült Szalai Máriaként.
* * *
József ácsként érkezett és dolgozott az álmok városába, Las Vegasba. Hamar rájött, ezek nem az ő álmai. Előbb az alkoholba menekült, majd drogokhoz nyúlt. Amikor végleg összecsaptak feje felett a hullámok, szándékosan túladagolta magát. Akkor megjelent neki Gábriel arkangyal.
– Mit képzelsz magadról halandó?! Csak így eldobhatod az életed? Hát nem! Feladatod van!
Akkor kitekerte a karját és az ütőerébe fecskendezett méreg, nagy ívben kispriccelt vénájából az utolsó cseppig.
– Mit akarsz tőlem? Hiszen semmire sem jutottam. Egy vesztes vagyok.
– Ez nem így van. Elvehetted volna a munkatársad helyét, de te inkább félreálltál. Becsaphattad volna azt a családot, akinek utoljára dolgoztál, de te ehelyett szembeszálltál a főnököddel.
– Mit értem el vele? Három havi béremmel tartozik és még hatnak a felével.
– Okkal történt ez így.
– Okkal? Mit vétettem én, hogy így büntet az úr?
– Éppen most vétettél. El akartad dobni az életed.
– Igaz. Mert nincs tovább.
– Dehogyis nincs. Feladatod van. Holnap hajnalban a Szent Jeromos apácazárdába érkezik egy leányanya. Szeplőtelen fogant, a megváltó második eljövetele lészen meg általa. Ő lesz neked a feleséget, még aznap összeházasodtok, és elmész vele. Elviszed a városból, amilyen gyorsan és messzi csak tudod.
– De hát mégis mivel, nincs nekem autóm. Busszal meneküljünk, vagy taxival?
– A főnököd alig várja már, hogy rendezze a tartozását feléd. Menj csak el hozzá és mond azt neki, Gábriel küldött.
József így tett, és az valóban rendezte a tartozását. Remegve adta át a vadonatúj tűzpiros Chevrolet Camarojának kulcsait. Másnap hajnalban a Szent Jeromos zárda előtt várt, amikor egy nővér lépet hozzá.
– Üdvözöllek fiam, te vagy József. Gyere velem, fiam!
Egy óra múlva József nős ember lett, amikor az apácazárda kapuját egy rendőrségi páncélozott autó törte át. Kommandósok özönlöttek be a nyíláson keresztül kétoldalt, szinte azonnal tüzet nyitva. Egy titkosajtón keresztül menekítette ki őket a rend legidősebb nővére. József azonnal elhagyta a várost, ámde arca egyre fehérebb lett. Felesége, Mária aggódva figyelte.
– Tudsz autót vezetni?
– Nem, sohasem próbáltam.
– Akkor itt az ideje, hogy megtanuld. Engem meglőttek, tartom magam, de jobb lenne, ha addig gyakorolnál amíg ez így van.
– Hová megyünk?
– Messze el. Minél messzebb Las Vegastól. Talán New Yorkba, élnek ott rokonaim. Hosszú az út odáig, van vagy kétezer négyszáz mérföld. Igen, oda megyünk. Ők majd segítenek nekünk.
Az út valóban hosszú volt. Hosszabb, mint azt gondolhatták volna. József felgyógyult lőtt sebéből. Mire nagybátyjához értek, már várták őket, csapdát állítva nekik. Ámde őrangyalai nem engedték meg, hogy baja essen Máriának. Akkor már a kilencedik hónapban volt. Minden órás kismamaként érkezett meg New Yorkba, de nem maradhattak, mert újra menekülniük kellett.
Folytatása „A küzdelem” című novellában.
