Teória és valóság
Hárman beszélgetnek egy sörözőben, három különböző társadalmi rétegből, mégis igen jó hangulatban.
– Fény árasztott el mindent. Majd a semmiből aláhullt a sötétbarna talaj. Szinte ugyanakkor bugyogó forró víz és gőz árasztotta el azt. Megvolt minden szükséges ahhoz, hogy az élet kialakulhasson és ki is alakult. Megjelentek az egysejtűek, majd a komplexebb életformák. Minden feltétel megvolt az élethez, annak kialakulásához. Ahhoz, hogy az első létforma a partra vonszolja magát, másfél milliárd év kellett. Innen már aránylag gyorsan kialakultunk mi is.
– Ezt elégé le egyszerűsítetted, barátom. Az elejével egyetértek. Isten mondá, s lőn világosság és lett. Megalkotta a talajt és forró vizet árasztott rá. A pára abból lett, amit lélegzünk. Aztán megalkotott minket is, Bogotokat. Két karunkból és két lábunkból megalkotta a Bogotok ellenkező nemét. Így lettek ők, a Bogot nők!
– Hát szerintem meg – tette le a sörét a kissé kapatos Bogot –, szerintem meg mindig is volt barna föld és forró víz is. A Bogotok azért másztak ki a nagy fortyogó őslevesből, mert Bogotné nem hagyta abba a piszkálódását és a kötözködését. – Röhögte el magát. Ám de a pap Bogot és a tudós Bogot is igen csúnyán néztek rá.
– Tehát te tagadod az isteni lény létezését?! – nézett rá szemrehányóan a pap Bogot.
– Vagy éppen a tudományos elméletből csinálsz poénos beszólásokat?! – háborodott fel a tudós Bogot.
– Nem kell felkapni a vizet, hapsikáim, mindenki abban hisz, amiben akar. Én csak azt tudom, a te Istened és a te evolúciód adhatott volna az asszonykámnak kisebb szájat is.
Erre elnevette magát a másik kettő.
– Ez már biza a te problémád. Ha a Bogot nem tudja kordában tartani asszonyát, azért bizony nem más a felelős!
Ahogy jött az esti gőzkilövellés, a kocsma is bezárt és a Bogotok lassan haza araszoltak végtag nélküli hernyó testükkel és elcsökevényesedett lábaikkal. A forró gőzzel teli, aromásan dús esti levegő felfrissítette őket. Teltek az évek és a generációk. Egyik követte a másikat. A forró víz egyre inkább visszahúzódott, és már-már úgy látszott, keresni kell a forró gőzzel teli levegőt. Eltelt kétezer év és még ötszáz. A nedves barna föld iszapossá vált és a szélei lassan elérték itt-ott a kétségbeejtően alacsony, száz fokos hőmérsékletet. A bugyogó forró víz kezdett visszahúzódni, és a valamikori óceánok és tengerek helyét lassan átvette a barna iszap. Az életadó gőz is megszűnni látszik. A vallási vezetők világvégéről, a tudósok klímaváltozásról hablatyolnak. De az igazság az az, senki sem tudja, mi és miért történik. Egyetlen Bogot van csak, aki rájött a rendszerszintű igazságra. Egy a tudós közösségből kiemelkedő Bogot, Albert Einbogstein. Ám de őt bolondokházába zárták. Mert azt állította, a Bogotok többségét elragadja a forró víz, hogy az iszapon átkelve a nagy feketeségben találják magukat. Ahol is cukormázba öntve mennek a nagy Isteni keverő által a paradicsomba. Ott trilliárdszor-trilliárd másik Bogottal fognak létezni az örökkévalóságnak, bőven a forráspont alatt! Ami alig három tizeddel kevesebb, mint harminchét fokos hőmérséklet a mostani száz helyett! De csak azok, akiket elragadnak. Akik ezt megérdemlik. Minden más Bogot az iszapon innen marad, ahonnan a forró víz végleg el fog menni. Mi több! Drasztikusan le fog hűlni, ki fog hűlni.
Ismét eltelt ötszáz esztendő, és Albert Einbogstein neve és relativitási kihűlés elmélete nem merült feledésbe. Eljött az idő, mikor a Bogotok nagyon nagy többségét elragadták Isteni erők és beszippantotta őket az iszap. Míg mások maradtak és megtapasztalhatták, milyen is az, amikor kezd Bogotéria kihűlni. Milyen a világvége, amit mind a papok, mind a tudósok már évezredekkel ezelőtt megjósoltak.
.
Zoli a kávésbögrébe cukrot kanalazott és rátette a filtertartót. Majd rutinosan kivette dobozából a filtert, és a helyére illesztve frissen darált kávét öntött bele. Majd nyakon öntötte erősen lobogó vízzel, nem is sejtve, éppen most teremtett egy világot. Bogoteriát!
Nem. Ő erről semmit sem tudott, csak lefőzött egy kávét, hogy aztán jó sok cukorral jóízűen megigya, helyre téve a tegnapi töltött káposztával alaposan meggyötört bélflóráit. Majd az elhasznált kávéfiltert a benne lévő zaccal együtt kidobta. Hiába no, Albert Einbogsteinnak megint igaza volt. Az idő igenis relatív!
