A diplomamunka
Ma van április elseje, bolondok napja. Igen, ez az ő napja minden bizonnyal. Simon szinte mindent elért. Feleségével anno még nincstelenként ismerkedett meg. Most, hogy gazdag ember, az szóba se áll vele. Azért tegyük hozzá, valahol jogosan haragszik rá. Okkal nem beszél vele, ahogyan a három gyermeke sem. Feleségétől három éve vált el. Teljesen elhidegültek egymástól, majd neje beadta a válópert. Gyerekeinek élete már most kisiklott. Fia most szabadult a börtönből, rákapott a kábítószerre. Lányai alkoholisták már huszonévesen. Se komoly kapcsolat, se tervek, se jövőkép. Hiába a pénz, hiába a hírnév, ha nincs mosoly, se kedvesség, se boldog élet. Simon hosszú évek óta kurvázni jár, hogy valahogy kompenzálja mindazt, ami fáj neki. Van egy zsánere, ám de az nem elég. Szereti a húszas korosztályt nagyon, attól újra fiatalnak érzi magát. De ez kevés neki, nagyon kevés. Szereti, ha lehet beszélgetni a nővel, akivel ölelkezik vagy fog. Kedveli az intellektuális tudást, a művészetet és ezért gyakran főiskolás vagy egyetemista lányoknak fizet a szexért, a hoszteszkedésért. Gyakran kifizet akár egy, kétmilliót is egy két háromhetes együttlétért. Igazából a szeretkezéseit csak a szükségletei erejéig akarja csak. Sokkal inkább a társaság az, ami nagyon, de nagyon kell neki. Valahogy úgy érzi, hiába gazdag és hiába van pénze, elrontotta az életét. Fizetett szeretői és kitartott partnerei majdnem mindig felajánlják neki, hogy hajlandók vele új életet kezdeni, családot alapítani. Ámde ő pontosan tudja, ez nem neki szól, hanem a pénzének. Magányos, nagyon magányos. Van erre egy kifejezés is, társas magány.
* * *
Most éppen egy egyetemista történész kislányhoz tart, akit két teljes hétre kibérelt. Fura mód a lány kereste meg őt és nem pedig fordítva, ahogy az szokott történni normális esetben. A kétszázmilliós Mercedesszel a mélygarázsban parkolt le. Egy csokor virággal ment fel az emeletre és csengetett be Zitához. Világosbarna derékig érő hajkoronája meglebbent, mikor ajtót nyitott neki. A lány magasabb volt, mint arra számított és rendkívül szép. Sportos, kisportolt testalkat, darázs derék, kockás has és kerek, már-már tökéletesen kerek popó. Minderre a hatalmas, az átlagosnál jóval nagyobb és önmagukban is megálló igen feszes és formás mellek teszik fel a koronát. Arca felnőttes, kissé koravén ám de rendkívül csábító. És okos, rendkívül okos és intelligens. Vicces, van humorérzéke és saját véleménye. Nem megalkuvó. Mi több, ha nem ért egyet Simonnal, nem hódol be neki. Nem ad neki igazat. Nem vitatkozik, hanem érvel.
Reggel kilenckor érkezett a lányhoz és már éjjel tizenegy van, és még nem feküdt le vele. Nem. Annál sokkal több történt, rátalált a tökéletességre. Nagyon jól érezte magát vele, amikor a lány konkrétan rákérdezett.
– Rendben, de boldog vagy? Most nem a pénzről és a sikerekről beszélek, hanem rólad. – A lány arcán valódi érdeklődés csillant.
Simon elgondolkozott, és úgy döntött, nem beszél mellé.
– Nem. Az igazság az az, a csillogás mögött csak szánalmas magány és fájdalom van. – Ez volt az igazság.
– Értem, tehát az ötödik X-en túl ezért hajtasz fiatal lányokra. Hogy enyhíts a magányodon. Kérdezhetek valamit kissé keményebb témában is?
– Te igen. Neked mindent megengedek. – Tényleg így is gondolta Simon.
– Hány éves volt a legfiatalabb, akit ágyba vittél, és miért?
– Tizenhét, és mert megsajnáltam. – Maga sem érti, miért válaszolt és miért mondott igazat.
– Azért kefélted meg, mert megsajnáltad?! – Nézet rá Zita kérdőn.
– Nem. Azért, mert nagyon csábító volt és mert akartam neki pénzt adni.
– Akkor miért nem adtál neki egyszerűen és kész?
– Mert ő is prosti volt. – Itt egy kicsit hallgatott, majd fojtatta. – Talán, mert enyhíteni próbáltam a fájdalmat, az ürességet a lelkemben, megszüntetni a magányomat.
– Így már értem. – Bólogatott Zita. – Tehát mondhatjuk, elrontottad az életed, bár üzleti szempontból mindent jól csináltál. Gazdag vagy, ugyanakkor a spirituális lényed éhezik a szeretetre.
– Ezt azért nem mondanám…
– Nem-nem! Ez nem kérdés volt, ténymegállapítás. Mi lenne, ha felajánlanék neked valamit? Két lehetőséget kapsz. Addig veled maradok ameddig akarod és bármit megtehetsz velem, akármit. Korlátlan szex és bármi, amit szeretnél. Minden vágyadat teljesítem. Bármit! Semmire sem fogok nemet mondani.
– Mi a másik? – Simon kezdet gyanakodni, ez mégse lesz olyan sima ügy. A lány okos, nagyon okos! Talán túlontúl is!
– A másik? Említettem neked, hogy történész vagyok, leszek.
– Igen, valóban említetted – mondta. – Biztosan át akar verni a ribanc! – gondolta Simon. Most jön az, hogy be kell fizetnie a tandíjat vagy lakáshitele van. Esetleg egy beteg nagynéni.
– De azt nem mondtam, hogy az okkultizmus a fő irány, amit választottam. Okkal.
– Nem értelek.
– Választási lehetőséget adok neked, mert rendes embernek tartalak. Reggel óta itt vagy és még nem dugtál meg, nem tapiztál, mi több tisztelettel kezeltél. Nőként, emberként tekintve rám. Én érdekeltelek és nem csak a testem. Vedd ezt amolyan bónusznak. A szexrabszolgád leszek amíg akarod, vagy! Vagy visszaküldelek az időben oda, ahová akarod, akkora, mikorra akarod.
– Mit kérsz ezért cserébe? – Simon tudja, ez csapda, mert ez a kis kurva nem képes senkit sem sehová se utaztatni az időben.
– Bármelyiket is választod, utána felhasználhatom az esszém megírásához és te ezt írásban jóvá fogod hagyni a professzorom számára, hogy ő is jóváhagyja a diplomamunkámat. Mához képest, holnap reggel kilenckor.
– Ennyi az egész?
– Igen, ennyi.
– Rendben, akkor az utóbbit választom – felelte. – Na most akkor mi lesz? – gondolt rá mosolyogva Simon. – Hogyan fogsz az időben utaztatni?
– Nem elég választanod, hanem meg is kell tenned.
– Mire gondolsz?
– Mindjárt éjfél. Csináljunk gyorsan helyet a szoba közepén.
A lány két kört rajzolt a parkettára fehér zsírkrétával, amik érintik egymást és köréjük mindenféle jeleket.
– Vetkőzz le teljesen és ülj abba a körbe. Én ugyanezt teszem ebben a körben.
– Hogy mit csináljak?!
– Ne parázz, láttam már felajzott férfit és tudom, hogy nagyon bejövök neked.
– És ha nem tartok ki?
– Akkor átjössz az én körömbe és tiéd az első lehetőség, amit felajánlottam. Csak kérlek légy óvatos, mert még nem voltam férfival.
– Még szűz vagy?!
– Bármilyen hihetetlen, igen, még érintetlen vagyok. Eddig minden kuncsaftom a második lehetőséget választotta.
Simon belement a játékba, bár nem hitt a lánynak. Levetkőztek, és bizony hiába is takargatta volna magát, férfiassága figyelmen kívül hagyott minden körülményt. A lány hihetetlenül csábító volt és még annál is szebb. Kívánatos és olyan, de olyan hamvas. Meghágni való nőstény! Az ösztönei üvöltve parancsoltak rá, menjen át hozzá és … és akkor a lány kéjes nyögésekkel társítva több ezer éves termékenységi táncba kezdet. Vonaglásából áradt a tömény erotika, a kőkemény testiség. Maga volt a csábítás ősi ereje. Simon lelke mélyén valóban vágyta őt, de kitartott. Vágyai jutottak eszébe, mikor még csak kezdte életét. Mikor megérkezett az első és utolsó szerelem az életébe. Igen, mikor a volt feleségét megismerte. Zita egyre hevesebben táncolt, egyre jobban és kéjesebben vonaglott, ám de Simon már nem rá figyelt. Arra gondolt mennyi mindent elrontott életében. Ha újra kezdhetné. Oh, Istenem! Fura mód Zita kéjes nyögései és teste erotikus hullámzása teljesen más értelmet kapott ebben a kontextusban. A lány kezdte magát teljesen beleélni, és mintha a levegőben terjedő hanghullámoknak színe és formája lenne. A színeknek meg szaguk, míg a szagokat tapintani és ízlelni lehet. A felajzott Simon furcsán érezte magát. Egy, csak egy kívánsága járt fejében. Újra élete szerelmével akart lenni, mégpedig akkor, mikor a legjobban akarta, kívánta őt. Akkor, mikor elveszítette szüzességét azzal a lánnyal, akibe először volt szerelmes, és akin kívül senki mást nem szeretett életében. Sötétség borult a térre, mintha csak lekapcsolták volna a villanyt és Simont szájon csókolta. Ügyetlenül keresték egymást, hogy beteljesedhessen ölelésük. Mikor egymásra találtak és egymásba fonódva egyesültek, lelkük megnyílt és összekapcsolódott, akárcsak a testük. Hosszan szeretkeztek és még annál is tovább fedezték fel, kényeztették egymást, nem tudva betelni az élménnyel.
Reggel egymás mellett ébredtek. Simon és Mónika, a volt felesége. Igen, Simon ott volt, ahol lenni akart. A tizenhat éves Mónika, a leendő felesége mellett. Mindenre tökéletesen emlékezett a tizenöt éves Simon. Leélt ötvenegy évére, a válásra, a gyermekei sorsára. Igen, arra is emlékezet, mikor Mónikával először egymásra találtak még szinte gyermekek voltak. Felelőtlenek és nagyon, de nagyon szerelmesek. Igen, ennek a szerelemnek következménye volt. Kilenc hónapra rá Mónika meg fogja szülni Róbertet. Akkor érez majd rá Simon a felelősségére, mikor a szülőszobában a kezébe adják az újszülött kisfiát annak a tizenhat éves srácnak, aki akkor lesz. Eszébe jutott Zita, a prosti és az egyességük. Vajon most álmodik? Hogyan csinálta? Zita hihetetlenül csábító nő, de őt nem szereti. Viszont Mónikát, aki itt fekszik a karjaiban és aki befogadta magját, aki meg fogja ajándékozni egy kisfiúval pontosan kilenc hónappal később, majd két kislánnyal a majdani házasságuk után, őt még mindig szereti. Ugyan három éve elváltak, most mégis úgy érzi, nem tud nélküle élni. Tényleg visszament az időben?! Tényleg megint tizenöt éves?! Ha csak álmodik, vagy képzelődik, esetleg hallucinál, akkor reggel ötkor nem fog megtörténni az a bizonyos dolog, ami elindította a multimilliárdossá válása útján. Nem tudott elaludni, mert félt. Nagyon félt, hogy nem igaz ez az egész és Zita csak felültette egy érdekes sztorival, hogy a dúsgazdag férfi figyelmét felkelthesse egy tökéletes testű, ámde harminc évvel fiatalabb ízig-vérig nő, aki felajánlotta neki testét és lelkét. Igen félt, mert ő Mónikát szereti. Így érte utol az álom csókja. Reggel ötkor kivágódott az ajtó, és Mónika apja iszonyatos dühével kellett szembenéznie. Törtek csontjai és repedt a bőre, folyt a vére. Az az alkoholista barom nem kímélte a fiút, hat hétre kórházba küldte. Bár iszonyatosan elverte Simont, ő ujjongott belül. Igen, Zita igazat beszélt és kapott még egy esélyt az élettől.
Az újra ötvenegy éves Simon alig várta ezt a napot. Kettőezerhuszonöt április másodikát. Egy tizenegy éves Volkswagennel a mélygarázsban parkolt le, pontosan oda, ahová anno egy másik életben a kétszázmilliós Mercedesszel. Pontban reggel kilenckor feleségével Mónikával együtt csengetett Zitánál. Kezében voltak a neki ígért írásbeli engedély az esszéjéhez, amit a Professzorának akar leadni. Felesége, Mónika már harminc éve mindenről tud, mindent elmondott neki és mindenbe beavatta Simon. Most is dúsgazdag milliárdos, ám de teljesen másképp, mint azelőtt. A gyerekeik dolgoznak, mert nem kapnak meg mindent, hiába multimilliárdos az apjuk. Betartják a törvényeket, nem isznak és nem drogoznak. Simonon nyoma sincs túlsúlynak, helyette kisportolt és makkegészséges. Feleségével mindent megbeszélnek és együtt hoznak meg minden fontos döntést, ami a családot érinti. A csengő hangja éppen csak elhallgatott, mikor egy rendkívül idős asszony nyitott nekik ajtót, Zita volt az.
– Már nagyon vártalak benneteket, reméltem, tanulsz a hibáidból és az idő engem igazolt.
– Zita?!
– Igen én vagyok az, gyertek be!
Bent leültek a nappaliban, ami pontosan úgy nézett ki, mint Simon emlékeiben harmincöt évvel korábban. A padlón még látszottak a fehér zsírkrétával rajzot körök és mágikus jelek.
– Nem erre számítottál igaz-e?
– Hát nem igazán, mintha kissé idősebb lennél annál, mint akkor voltál.
– Nem voltam veled őszinte teljesen. Tudod, az időt nem lehet átverni. Én visszaküldtelek harmincöt évvel és a számlát valakinek rendeznie kellett. Aztán te megint leéltél harmincöt évet. Az ugyebár hetven év, és én alapból huszonkettő voltam.
– Ezt nem értem, de hát azt mondtad nem én vagyok az első.
– Így igaz. Ám de te voltál az első, aki be is tartotta az ígéretét és tanult a hibáiból. Aki valóban el is hozta nekem az írásbeli engedélyt az esszémhez. Ami azt jelenti, hogy a diplomamunkám sikerült. Vagyis mostantól hivatalosan az okkultizmus tudományok mesterfokozatú varázslónője vagyok. Ami azt is jelenti, többé nem számít az életkorom, legalábbis a mai naptól kezdve. Érzem, ahogyan az univerzum energiái folyamatosan összpontosulnak bennem. Azt hiszem, ki is próbálom rögtön.
Akkor egyet csettintett, miközben ősi varázsigét mormolt, a levegőbe az ehhez szükséges mágikus jeleket rajzolt. Teste fehéren felizzott és egy pillanattal később megint a fiatal és gyönyörű Zita volt ott.
– Igen, most már határozottan állíthatom, a diplomamunkám megvédése sikeres volt.
vége...
