A Babetta
A alábbiakban némileg nosztalgikus hangvételű - és jó néhány évvel ezelőtt monitorra vetett és a mai napon itt-ott módosított - írásomban szeretnék emléket állítani ifjúkorom kedvenc segédmotoros kerékpárjának, a Babettának.
Manapság már kevesebb Babetta típusú járművel találkozik az ember, de 20-22 éve még jelentősen több volt belőle az országban (gondolom a többi, akkor szocialistának nevezett országban is). Emlékezzünk vissza közösen ezekre az időkre!
Ha jól emlékszem, 1988-ban szereztem meg vezetői engedélyemet segédmotoros kerékpár kategóriában. Ekkortájt én is a boldog Babetta-tulajdonosok közé sorolhattam magam, egy új típusú, kétsebességes motorral száguldoztam a városban. Igen, ez a gép - ha jó formában volt - a megengedett 40 km/h sebességnél jóval többet, akár 45-50 km/h-t is el tudott érni! Természetesen ezt a teljesítményt én maradéktalanul ki is használtam... És a mostani szabályokkal ellentétben még bukósisakot sem kellett viselni!
Persze a Babetta korántsem volt mindig jó formában... A leggyakoribb meghibásodás, ami igencsak megkeserítette a szerencsétlen userek életét, az a szakszóval csak gyertyaslussznak hívott jelenség volt. Ekkor a gyenge minőségű gyújtógyertya miatt(?) egy kis koszszemcse került a gyertyába, és a motor leállt. A javítás igen egyszerű volt: ki kellett szedni a gyertyát, és meg kellett tisztítani. Ez akkor vált kellemetlenné, ha egy rövid városi út során ezt a procedúrát 4-5 alkalommal végig kellett csinálni. E probléma miatt hasznos volt, ha az ember mindig tartott magánál gyertyakulcsot, illetve tartalék gyújtógyertyát.
A gyertyaslusszon kívül voltak más meghibásodások is az évek során, de nem túl gyakran. Gondolom, ezek más járművek esetén is előfordultak.
Összességében úgy gondolom, városi közlekedésre a Babetta kitűnően megfelelt, és az akkori ár/teljesítmény hányadosa is elég jó volt. Ma már nem használom - ehelyett gyalog járok, ami egészségesebb -, de a Babettát továbbra is egy Szentes méretű városban történő használatra egyenesen ideális járműnek tartom.
Nemcsak az új típusú, kétsebességes Babettához volt szerencsém, hanem annak régebbi, egysebességes változatához is. Ezt a motort nem újonnan vettük, hanem már használtan. Ez a gép sem lett volna rossz, csak a fékekkel volt némi probléma. Nevezetesen a hátsó fék egyáltalán nem fogott, az első fék pedig blokkolt. Ennek egyenes következményeképp óriásit lehetett vele esni. Ez persze be is következett...
Néhány évig használtam a két Babetta közül valamelyiket. Egyszer azután öcsémmel, Elmerikkel némi csereügyletet bonyolítottunk le, melynek folyományaképpen már nem Babettával, hanem Simsonnal közlekedtem. E motor teljesítményre messze jobb volt, akár 40 km-t is meg tudtam vele tenni viszonylag kényelmesen és gyorsan. Ezek után már többé - legalábbis a cikk írásának pillanatáig - nem is ültem Babettára.
Mára - mint már fentebb említettem - maradt az egészségesebb séta...
