George Orwell - A fikusz és az Antikrisztus

Szépirodalom / Könyvajánló (1815 katt) Ismeretlen Zóna
  2012.03.06.

Orwell – polgári nevén Eric Blair – két fő művét (Állatfarm, 1984) az irodalmat kedvelőknek nem kell bemutatni. További műveit, mint a Hódolat Katalóniának, Légszomj vagy a Háborús napló talán már kevesebben ismerik, és jelen írás tárgyát még kevésbé.

Ez a regénye más szellemben íródott, mint a fentebb említett művek, bár azok közül három is hasonlóképp, de más látószögből boncolgatja az egyén és a társadalom viszonyát. Ebben a műremekben a főszereplő Gordon Comstock belső vívódásait nagyítja fel a kor tükrében: az elvárásoknak megfelelni nem akaró, a „normális” élet lehetőségét konokul tagadó, önmagát mélységesen megvető, irodalmi szárnypróbálgatásaival célt nem érő férfi a szegénységet választja önként. Egy antikvárium alkalmazottjaként gyűlölettel nézi a hirdetési szövegeket, minimális keresetéből éppen csak eléldegél hétről-hétre, holott reklámszövegíróként elhelyezkedhetne, de a gyűlölt hivatalnokélet inkább taszítja, holott tisztában van vele, hogy ha elfogadná a felkínált állást, élete színvonalának emelkedésével járna.

Gazdag barátja és pártfogója, az Antikrisztus szerkesztője próbál neki segíteni, de Gordon mindezt nagy hévvel utasítja vissza. Mindenáron szabadulni igyekszik a pénztől, annak mániákus kergetésétől, de éppen ez az, ami ugyanúgy nem ereszti el. Belső vívódásain keresztül élesen látja a külvilágot és önmagát, még a hőn áhított Rosemary sem tudja gondolkodását megváltoztatni, Gordon szerint mindenről, ami az embert ebbe a kényszer fűtötte világba belehajszolja, nem más, mint a pénz. És a lemondás iránti lelkesedés sem tart örökké, hiszen habár egy darabig hőstettnek is érzi, egy idő után a mindennapi rutin egyre mélyebb körökre viszi, befelé önmaga vívódásainak poklába. Megérti, hogy pénz nélkül nincs esélye Rosemaryvel boldog életet élni, bár vágyik rá, pontosan a maga által generált gyűlölet szakítja el a lánytól.

Hogy mi ebben a műben a tökéletes? Talán a perverzió, amivel Orwell lejegyzi ezeket a minden emberben, ha nem is ilyen erősen, nem is ilyen tisztán felbukkanó gondolatokat? Talán az a mélység, ahová elkalauzolnak ezek az események? Talán a cselekmény szála, amely önnön hibáinkat, félelmeinket, benső énünket is előhúzza fejezetről fejezetre szépen lassan a zsebünkből? Lehet.

A vége happy end mégis, ha nem is a mai média által sugallt értelemben véve. El lehet dönteni, hogy a feladás a megtisztuláshoz vezető út kezdete vagy épp jutalma mindennek. Önmagunk keresése, helyünk elfogadása ebben a világban már bonyolultabb, mint az Orwell regényében játszódó korban, hiszen több minden van hatással ránk – egyvalami mégis maradt azonban ugyanaz: a bárhogyan tagadott, de mégis folytonos szerepet játszó pénz ereje.

Lejegyezte: Papp Szilveszter Zsolt

Előző oldal Ismeretlen Zóna