Ghostlostworld

Horror / Könyvajánló (1674 katt) Homoergaster
  2012.10.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/5 számában.

Rövid összegzés egy siker(-es lehetne) könyvről

Megvallom őszintén, ez év áprilisáig még csak nem is hallottam Goddar jr. bestselleréről, noha Amerikában évek óta népszerű. Hozzám a 2006-os 10. kiadás jutott el. Ennek borítója hűen tükrözi az elmúlt évek sikerszériáját. A sötét színekben tobzódó fedél gyilkos dinoszauruszoktól hemzseg az ősi erdő árnyainak előterében. Valahogy még belezsúfolták a menekülő főhőst, a Holdat és a száz éves villát is. Ez felkeltette az érdeklődésemet. Az interneten utánanéztem a régebbi borítóknak. Valóságos evolúciós lánccal szembesültem.

A legérdekesebbnek az első kiadásét találtam: egy dinóárny egy réginek tűnő házfalon. A továbbiakban viharos a fejlődés. Először csak a hüllők száma növekszik, de egyre többet láthatunk az erdőből, a Holdból, feltűnik a hős, majd kezdetben csak bizonytalan körvonalként a sziklaorom. Közben egyre részletesebb, egyre művészibb a kivitelezés. Mivel a dinók és a kísértettörténetek egyaránt érdekelnek, belevágtam. Nem bántam meg.

A színhely egy festői völgy Középnyugaton, illetve a völgyben magasodó magányos homokkőorom. Az éjszakát különös, rémisztő árnyak uralják, babonás emberek mesélnek gonosz, hegyes fogú jelenésekről. Még a régi indián mondák is említik ezeket a sziszegő, fürge szellemeket. A fehér telepesek pedig bolond Bill történetét mesélték, aki az indián démonok harapásaiba halt bele. Ezek a harapások nem csak a testét, hanem a lelkét is érték.

Hősünk, aki egy az ezen vidéken élő barátját látogatja meg, belecsöppen ebbe a különös legendáriumba. A dolgon egészen addig csupán mosolyog - a vidék folklórjának tartotta -, míg ő maga is nem lesz egy szörnyű mészárlás tanúja. Ezt a bűntényt nem emberek, hanem a hüllők követik el, vadul legyilkolva a náluk nagyobb, ám tehetetlen áldozatukat. A rémálomnak egy sárlavina vet véget, mely elsodorja a gyilkosokat. Hajnalodik, mire a dráma végére ér, hősünk persze nem sokat alszik. Reggel feldúltan vonja kérdőre a barátját, aki épp csak keresztet nem vet a hírre.

- Ha láttad őket, az nem jó előjel - mondja. - Akarnak tőled valamit.

A régi ház körül gyilkos dinók ólálkodnak, de nemcsak éjszaka, hanem nappal is. A villogó fogú gyíkok újra és újra becserkésznek, gyilkolnak. A szökőárszerű sárlavina újfent elsöpri az egészet. Hősünk hamarosan nosztalgiával gondol a zajos, büdös városra, annyira elege lesz. Közben előrehaladva a könyvben egyre plasztikusabb képet kapunk, egyre beljebb kerülünk ebbe a sokkoló látomásba. Eleinte még mások is részesei ennek a kalandnak, aztán már csak a peches főhős éli át egyre intenzívebben a fordulatokat. A szerző egyre aprólékosabb, egyre realistábban írja le a szemüket forgató éhes gyíkokat, egyre gyomorforgatóbban mutatja be a mészárlást, a sárban pedig mi is ott fuldoklunk a dinók közt.

A hősnek akkor telik be végképp a pohár, midőn az egyik múltbéli rém őt veszi üldözőbe! Ilyen eddig nem volt, a szauruszok az emberekről nem vettek tudomást! (Itt ellentmondást érzek, hiszen anno szegény Billt is megharapták! De ez csak egy regény, ne kukacoskodjunk!) Olyan nagyon elfajul a helyzet, hogy a gyíkokat elpusztító sár majdnem a hőst is eltemeti.

Amikor reggel véresen, sarasan beállít a házba, a barátja egyáltalán nem látszik meglepettnek. Viszont összecsomagol, és angolosan lelép. Mindezen közben megtudjuk, hogy miért is kísérthetnek ezek a múltbéli vadászok. A völgy mélyén megtalálták és feltárták csontjaikat a sziklaorom alatt. Persze ennél többről is van szó, hiszen több mint száz éve érkeznek hírek szellemdinókról. Hősünk szempontjából azonban az újkori feltárásnak van jelentősége. Végül a sokadik zaklatás után, mikor is egy egész csapat vad őslény üldözi, hősük megtörik. Megteszi az egyetlen dolgot, ami eszébe jut, és a barát által előrelátóan odakészített robbanóanyaggal a levegőbe röpíti az ormot. Az leomolva betemeti a sziklamedret, ahonnan a csontokat kiemelték. Betemeti azt a gonosz miazmát is, a be nem fejezett gyilkolás, éhség, hirtelen halál kozmoszba fagyott energiáit, sok ezer tonna kő alá. Beköszönt a nyugalom, ámen.

Igazán elragadó egy produkció. Annyira olvasmányos, hogy az ember szinte még a lélegzetét is visszafojtja. A kötet különlegessége, hogy a szerző megosztja velünk a mű keletkezésének történetét is. Az utószóban leírja, amint éppen egy horror-magazin felkérésére novellát tervezett. A sztori körvonalai már készen voltak. Megvolt a kísértetház az erdő mélyén, a főhős is előlépett a sztereotip kelléktárból. Alakult a kísértetjárást kiváltó bűnügy is, egy megtörtént eset szolgált az alapjául.

Ekkor úgy döntött, pihen egy kicsit, és bekapcsolta televíziót. Eredetileg politikai hírmagyarázatra vágyott, cáfolják az el sem hangzottakat, blabla, hablattya. Ám másként történt, mivel egy ismeretterjesztő csatornára kapcsolt tévedésből. Itt tudósok elemeztek egy különös felfedezést: viszonylag kis helyen, nagy létszámú kistermetű ragadozó dinoszaurusz csontjait találták meg összezsúfolódva. A nagy tudásúak szerint valami hirtelen katasztrófa végzett velük. Ezen a ponton a szerző transzba esett, és jött a múzsa a baseballütőjével.

Az új ötlet pillanatok alatt megvolt, ám a kidolgozás maga volt a gyötrelmes kulimunka. Addig a pillanatig csupán annyit tudott a dinókról, hogy nagyok voltak és baromi régen éltek. Ennek az ismeretterjesztő filmnek a különös, kissé misztikus légköre pedig azonnal megfogta. Lázas kutakodásba kezdett, de óvakodott a szakkönyvektől. Az adó a filmet másnap megismételte. Természetesen újra megnézte és rögzítette is. A továbbiakban ez volt a legfontosabb forrása, meg néhány gyerekeknek készült képeskönyv. Ennyi elég is volt.

Persze a horror-magazint sem hagyta cserben. Az ilyen esetekre mindig tartani szokott néhány rövid novellát a talonban. Viszont azon meglepődött, hogy az első kiadás első pozitív recenziója egy paleontológiai szaklapban jelent meg, népszerű tudomány címszó alatt. Azon szent pillanattól fogva a könyv karrierje meredeken ível. A szerző áradozik arról, milyen nagyszerű érzés híres tudósoknak dedikálni. Ezt nem esik nehezemre elképzelni. A továbbiakban beszámol arról is, hogy az író-olvasó találkozókon miként ostromolta meg az ifjúság a folytatást követelve. Ettől azonban a szerző óvakodik, mégpedig azzal az indokkal, hogy nézzük meg, mi lett a Jurassic Parkból. Ráadásul az ő műfaja a horror, s ebben nem szokás folytatást írni. Ezzel azért talán tudnék vitatkozni. Mindent összeboronálva kiváló szórakozást nyújtó könyvecske a Ghostlostworld. Valószínűleg megér még pár kiadást.

A szerző megjegyzése:

Ezen kicsiny szösszenetem egy ötlet elhamvadása, egy novella, mely a megszületése előtt elhalt. Ennek több oka van, amibe most nem bonyolódnék bele. Azóta fehér törpe csillagként kísért bennem. Mint tudjuk, a kísértetek megnyugvást keresnek. A problémát úgy oldottam meg, hogy a szinopszist átalakítottam könyvkritikává. Ebbéli tevékenységemben a MESTER, Stanislaw Lem inspirált. Az ő nevét elméletileg jól ismeri a fantasztikumot kedvelő publikum. Írt ő űrhajókról, robotokról, stb... a sci-fi nagy klasszikusának számít. Az ő zseniális találmánya egy különleges, ritka műfaj: a saját maga által kitalált, nem létező könyvekről írt kritika. Tehát az a helyzet, hogy eme kísértetet belegyömöszöltem LEM műfajába, megpróbálva az Ő poros lába nyomába lépni... kacsalábbal.

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)