Éjjelről álmodó
Szépirodalom / Versek (1244 katt) | Szén |
2013.02.06. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/5 számában.
Néha csak szeretnék aludni, aludni
Mélyen és némán, mint holti szemfedőben,
a vágtázó élettel nyugton, szemben állva,
Álmomban tűnni el térben és időben.
Nem törődni semmi, semmi földi búval
Elbújni már végre lakatra zárt szemmel
Ezred éveken át heverni a fűben,
Süketen és vakon rezzenetlen testtel
Avar-ágyam mellett korok sarjadnának,
A létek ezrei százszor vesznének el,
S új őszek új fái halott levekkel
Észrevétlen, lassan temethetnének el.
Lassacskán őszbe fordulhatnék én is,
Majd télbe ájulnék a messzi-messzi tájjal.
Nem akarok semmit, kusza vad álmokat,
Csak együtt öregedni a korhadó világgal.
Előző oldal | Szén |