Linktár

Bizalomgerjesztő külső...

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/2 számában.

Szemek...két hideg szem...nehéz, hideg jégtorlasz, amely megdermeszti, aztán felperzseli lelkedet. A borzas szemöldök göcsörtös, törött ívű. A nőies, hosszú szempillák alatt a vörös macskaszemek nedvesen csillogó, gonosz pillantása a földhöz szegez. Páni félelem uralkodik el gondolataidon. Mozdulatlanul, iszonyodva bámulod a szörny szemét, és úgy érzed, hogy mostantól lelked üressé válik, mint a sötét űr. Élőholt áldozati bárány vagy az örök enyészet oltárán...
- Túri András


Hideg téli este volt, szokás szerint metróval utaztam, és az egyik megállóban mellém ült egy ötéves forma kisgyerek az anyukájával. Ez különösebben nem is érdekes, de kisvártatva észrevettem, hogy a gyerek meredten néz rám, majd felpattan a helyéről. Az anyja szó nélkül visszatuszkolta az ülésre, és szigorúan ránézett. A gyerek továbbra is engem figyelt, majd néhány másodperc múlva megint felugrott, s most az anyja mögé bújt. Egész testében reszketett.

- Ülj vissza, kisfiam!
- Nem ülök vissza!!!
- Jól van, de akkor kapaszkodj erősen belém.

Eltelt úgy egy fél perc, s láttam, még mindig meredten, mozdulatlanul néz. Újra megszólalt:

- Menjünk innen, nem jó itt!!!
- Ugyan már kisfiam, mi a baj? - kérdezte az anyja, s mikor látta, hogy fia engem néz, végigmért. Katonai bakancs, khaki nadrág, hosszú, barna szövetkabát, fekete bőrkesztyű, ártatlan ábrázat, vastag bajusz és szakáll, kissé kopaszodó, göndör rövid haj. Ennyit láthatott, s nyugtatni kezdte a fiát.

- A bácsitól félsz te butus? Ne félj tőle, ő is csak egy utas! Biztosan nem akar bántani. Igaz? - s felém fordult a kérdés után.

Barátságosan rámosolyogtam, és bólintottam egy nagyot, majd látszólag nem törődve tovább velük, másfelé fordítottam tekintetem.

A gyerek azonban csak tovább hisztizett.

- Menjünk innen! Nem szeretek itt lenni! Anyúúú! Vigyél el innen!

Ekkor már biztos voltam benne, hogy a gyerek látja valódi külsőm. Kevés olyan személy akad, aki képes erre. Különösebben nem zavart, nem eszem gyerekeket, sem anyukákat, de főleg nem eszem nyilvános helyen.

Végül is nem mentek el, én leszálltam a következő megállóban, ők pedig utaztak tovább. Érdekes, szegény gyerekre milyen rossz hatással volt a külsőm, pedig most a felszín alatt is egész emberi formám volt, és egy szót sem szóltam...


Török "Kapitány" Viktor igaz történetéből átdolgozta: Jimmy Cartwright
Az eredeti megjelent 1997. augusztus 10-én a Ne0Lógia című lemezújságban.