Linktár

23 Béla és a főgonosz

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.

Rambo 23 Béla a kocsmában szomorkodott. Belekortyolt a sörébe, majd kifújta az orrát, és ugyanazzal a zsebkendővel a könnyező szemeit törölgette.

Gáspár bácsi a nyugdíjas kazánkovács csodálkozva figyelte, majd nem bírván magában tartani a kíváncsiságát odalépett a szuperhőshöz és megköszörülte a torkát.

- Ne haragudj, Béla, de fel nem foghatom, hogy egy hozzád hasonló kisportolt fiatalember miért itatja így az egereket. Tudok valamit segíteni?
- Az én bajomon nem lehet segíteni. Már vagy hat hónapja élek itt, Bivajröcsögén, de semmi dolgom. Egy szuperhős számára borzasztóan elkeserítő, ha nincsen gonosz, akivel megvívjon. Mióta ideköltöztem, az összes rosszfiú elmenekült, de még egy agresszív gázóra leolvasóval sem találkoztam.
- Miért baj az?
- Hogy lehet ilyet kérdezni? Csak tespedek egész nap, ráadásul nemrég még Zebulonka is aztat mondta nekem, hogy nem vagyok elég kemény.
Sírásra görbült a szája.
- Pedig kemény vagyok. Egész hadseregeket győztem le teljesen egyedül, ráadásul egyszer még a Zebulonka pöttyös labdáját is visszaszereztem.
Hangosan zokogni kezdett.
- Jól van, Rambo, jól van - vigasztalta Gáspár bácsi a vállát lapogatva. - Nyugodj meg! Mindenki tudja, hogy kemény vagy.
- De aztat mondta, hogy…
- Nem kell mindjárt vérig sértődni! A jövőbe kell tekinteni!
- A jövőbe? - szipogta Béla. - Hol találok gonoszt? Bármerre megyek, a hírem mindig megelőz. A rosszfiúk elfutnak, nekem pedig nem marad munkám. Én kemény vagyok, de jóságos is. A rendes embereket nem bánthatom. Senki sem kötött belém… már nem is tudom, mi óta. Mi lesz így velem?
- Nehéz kérdés - tűnődött Gáspár bácsi. - Úgy tűnik, tényleg nem tudok segíteni.
Indult volna, de Rambo rászorított a csuklójára, hogy csillagokat látott.
- Avavavavúúú!
- Várj! Talán mégis tehetsz értem valamit.
- Hogyan? - kérdezte a nyugdíjas kazánkovács, majd visszaült és dörzsölgetni kezdte a megnyomorgatott csuklóját.
- Legyél te a gonosz!
- Miért?
- Mert akkor megmenthetem az áldozataidat, és újból tisztelni fognak.
- Legyek gonosz? - tűnődött az öreg.
- Kérsz egy sört? - kérdezte Béla, mielőtt még túlságosan elgondolkodott volna, aztán intett a kocsmáros felé. - Egy korsó sört és egy felest az új barátomnak. Mit iszol?
- A konyak jó lesz, de ez a gonoszság… szóval nem is tudom…
- Nem olyan nehéz az, csak bele kell jönni.
- Mit kell csinálnom?
- Mit tudom én… gonoszkodni.
- Gonoszkodni - tűnődött az öreg, és belekortyolt az élé tett sörbe. - Törjek be egy házba, vagy raboljak trafikot?
- Trafikot?
- Igen, az nagy divat manapság. Bár trafikosnak egyszer én is jelentkeztem, de azt mondták, hogy oda csak küzdősportokban és fegyverhasználatban jártas, legalább kilencven kilós, kigyúrt fiatalokat keresnek. Az már nem egy nyugdíjas állás, az biztos. - Először inkább kezd valami egyszerűbbel! Támadj meg egy öregasszonyt! Vedd el a táskáját, vagy mit tudom én.
- Jó, de csípőprotézisem van, és nehéz lesz elfutni.
- Pont azért kell könnyű célpontot választanod! Matildka néni éppen megfelelőnek tűnik. Van vagy hetven éves. Kezd el molesztálni!
- Hogyan kell molesztálni?
- Nem tudod? Például fogdosd meg!
- Ezt most komolyan mondod?
- Kérlek, tedd meg a kedvemért. A jó híremet mentenéd meg vele.
- Hát nem is tudom… tegyük fel, hogy megfogdosom. És ha ő is akarja?
- Akkor menekülj!
- Nem egy könnyű feladat, de megpróbálhatjuk.
- Ez a beszéd!
- Jó, de te mit fogsz közben csinálni?
- Megmentem az öreglányt. Vegyél fel egy sí maszkot, és…
- Nem túl veszélyes ez?
- Majd én rád kiáltok, te pedig elfutsz. Ott lesz Kameraman is, hogy rögzítse az eseményeket. Hitelesnek kell látszanunk. Igyál még egyet!
Az öreg lehajtotta a felest, és elégedetten bólogatott.


Három óra múlva

A nyugdíjas klub zártkörű rendezvénye nemrég ért véget. Volt ott közös éneklés, majd özönvíz előtti zenék hallgatása némi könnyed tánccal elegyítve és egy termékbemutató, ahol kiváló minőségű edénykészletet lehetett vásárolni alig százezer forintért.

Kulkhanek Matildka és Emma néni hazafelé tartott, amikor egy agresszíven kiabáló sí maszkos alak vánszorgott oda hozzájuk.

- Vigyázkodjatok, mert nem állok jót magamért! Izé… hová lesz a séta?
- Gáspár, te vagy az?
- Te ne szójjá be nekem, meg, hogy mondjam… nem vagyok én Gáspár.
- Ki maga?
- Ide a pénztárcádat!
- Minek az neked?
- Hülye kérdés. El akarom rabolni. Csak semmi csel, mert én nagyon gonosz vagyok! Ide az ékszereket, meg ilyesmiket!
Gáspár bácsi megindult, de az Matildka fejbe vágta a retikülével.
- Takarodj innen, te huligán!
- Ne olyan hevesen, kislány, inkább adj egy csókot! - váltott taktikát a nyugdíjas kazánkovács, aztán megfogdosta a meglepett hetvenéves nénikét. Már majdnem randi lett a dologból, de ekkor Rambo 23 Béla fordult be a sarkon.
- Állj meg, gazfickó! - kiáltotta hősiesen.
A támadó megdermedt, mire akkora pofont kapott Matildka nénitől, hogy majd lecsavarodott a feje.
- Perverz állat, segítség!
- Ez nem volt betervezve - méltatlankodott Gáspár, de Rambo addigra oda is futott, majd fejbe vágta a puskatussal, hogy nyikkanás nélkül csuklott össze.

A szuperhős ezután felemelte az alélt gonoszt, és a pankrációkból megismert hátravetődéssel újból a földhöz vágta.

- Segítség - nyögte az egykori kazánkovács elhalóan, mire Béla felkiáltott.
- Még agresszívoskodik! Meneküljenek!

Rátaposott a gonosz fejére, a két öreglány pedig nehézkesen ugyan, de futni kezdett. Rambo még belerúgott párat a félholt sí maszkosba, majd elégedetten húzta ki magát. Kameraman előbújt egy bokor mögül, és a hüvelykujjával jelezte, hogy sikerült a felvétel. 23 Béla elégedetten mosolygott.

- Ennyi!
- Remek akció volt, majd felvesszük még párszor - lelkendezett Kameraman. - Olyan, mint a régi szép időkben. A szuperhős újra megmentette az ártatlanokat.

Vége