Gyilkos keringő
Asztalnál ülve látok egy gyönyörűséges lányt,
Lehet, hogy az élet is épp neki szánt.
Kacér, szőke, szép fekete ruhában,
Megállt az idő e rabul ejtő pillantásban.
Nem vagyok első a hosszú sorban,
De fel kell kérnem nyomban, azonban.
Az elképzelésem tettek követték,
Táncunkat a közönségből is sokan szemügyre vették.
Szemevilága akár a tündöklő tengeré,
Bűbájosan varázslatos, mint egy halált hozó angyalé.
E bálon táncolt előttem sok idegen, de még több ismerős,
De az én pillanatom is eljött, még ha nem is vagyok oly idős.
Körülöttem van gazdag s szegény, sok agg és legény.
Kik leropták már kopott cipőjükkel a nekik szánt részt.
S ha a zenének számomra vége lész,
Barátom, légy mindennap, ki a túlvilágra kész.