Mint gyertyán a láng...

Szépirodalom / Megtörve (1157 katt) csabi6669
  2014.05.08.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/12 számában.

Mint gyertyán a láng,
lassan úgy leszek én is halovány.
Elfogyok végleg, mint gyertyán a viasz,
s már magam se tudom, hogy mi az igaz.

S idővel elfelednek,
úgy érzem, csak csonk leszek.
Senkit nem fog érdekelni, mi van épp velem,
vagy esetleg hogyan is élem az életem.

Végül egyes-egyedül maradok,
s kihunyok, akár a fényes csillagok.
Ha közeledik a pompás reggel,
s rádöbbenek, hogy mi van ezzel a földdel.

A gyertya lángja oly magával ragadó és oly csodás,
nem úgy, mint az emberek szava, amely puszta locsogás.
A gyertyán lévő viasz oly tiszta,
s nincs, mi mocskával bepiszkítja.

Végül én is csak lélek nélküli viasztest maradok,
ki visszatekintve azon gondolkodik, hogy s mit s hol rontott.
Kérdéseimre választ nem találok,
s mint a gyertya, én is semmivé válok!

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 1 db)