Fagyos, törött a lantom…
Sétáltam, hol ma fa/tönk vagyon…
sajna kicsorbult már régi Baltám éle,
nem tudom, lészen még haszna s reménye…
Ily’ Sors, hidegfalumban rideg,
és mily’ kemény hát-e nőszemély.
Leültem hát olyan helyre,
engem itt hó nem ér.
Fiatal vagyok, de tudom… mit jelent e férfi lét…
Hóban, sárban dolgozni, s látod mocskos vizét…
elgondolkozol, hogy másutt nem
mennek így a dolgok…
…Régen, Baltám, hang/szerem volt,
egy társam, melyért kár… nyomor/ék.
Inkább, hasonlít haszna
hozzám, szánalom ez:
Hasztalan!
Tekintélye múlté, emléke tán ködhomály…
fátyol ez, mi eltakar mindent, mi múlandó:
Botrány!
Deres a fémrész, ez már életlen, komám!
Eltemetném, de jeges föld
ily’ mesterit be nem fogad!…
…Feldobnám a messzeségbe, de lehullna bízva hozzám…
legjobb hely mi nálam, a büszke Tarsolykám.
Visszakérte oda magát, és megengedtem,
mint utolsó kérést, kívánságot a leendő halottnak…
Szűk ez a Gerelynek, hisz emlékekkel teli volna,
ha tudna, mindig csak beszélne róla…
Óvna: rosszat ne ejts…
és a vénkóróról jót ne felejts!
Barátok. Mi hárman… Igen!
Hóban, Fagyban, Jégverésben…
Sőt! Még esti sörözésben…
Fel kell állni s hazatérni… újra előre tekinteni!
Megsérült Tarsolyom is, harci seb ez, megviselt…
Haza megyek, szakadt ruhámból egy részt Néki adok!
Holnap ismét tűzifáért az erdőbe tartok…/halok/
