Linktár

Álom

Álom, vágyak édes otthona,
odaröpít, hol nem jártál soha.
Az élet szép, van család,
leányok, édes unokák.
Kertben, mezőn nyílik
száz virág, a nap is ontja rád
meleg sugarát.
A fák alatt hűs patak csobog.
Dalol néked édes dallamot.
Boldog lehetsz, ha te is akarod.
De az álom egy más világ,
ott pille szárnyon szállsz tovább,
érzed, mit nem nyújt e világ,
énekled angyalok dallamát.
Nincsen bánat, gond és bú,
elkerül a háború.
Nincsen rezsi-éhezés,
boldog vagy itt mindenképp.
Szereted, kit úgy szeretsz,
nem tiltja meg senki sem.
Mit az élet megtagad,
az álom mindig visszaad.
Szállsz völgyön és réteken,
át a zúgó fenyvesen.
Nincs akadály, nincsen gát,
mi megállít, hogy nincs tovább.
Hajad szellő fújta szét,
mit szerelmed font be még.
Ölel, csókol, úgy szeret,
mit életben nem lehet!
Jöjj, álom, ó jöjj el már,
add nekem e csodát!
Oly kevés, mit kérhetek,
gyorsan múló perceket.
Hisz a hajnal pirkad már,
álmom lassan tovaszáll.
Felébredt a nap is tán,
ontja ránk a sugarát.
Elvész a szép pillanat,
már csak álomkép marad.