Banderas versének elemzése

Neoprimitív / Írások (953 katt) Ida
  2010.08.14.

ha nagy az orrom
nem kicsi a korom
a kéményben
és a végbélben

Banderas új, hirtelen ihletből született, négysoros versével állunk szemben, mely a költő saját bevallása szerint semmilyen értéket nem képvisel. A vers egyfajta görbe tükröt tart a költészet művelői elé, melyben végletekig igyekszik kifigurázni az irodalmi dilettantizmust.

Szándékai ellenére Banderas mégis maradandó művet alkotott, mely erőteljes, látszólag egymástól független képeivel megragadja az olvasó fantáziáját és a világ mélyebb összefüggéseit tárja fel. Ilyen nagyszerű alkotás csak ihletett állapotban születhet. Rendkívüli tömörsége döbbenetes kifejezőerővel bír.

A versben megjelenik a szélsőséges egoizmus karikatúrája. A költő kegyetlen őszinteséggel állítja pellengérre az emberiség ezen súlyos jellemhibáját, de nem kívülállóként ostorozza a humán fajt, hanem egyes szám első személyben maga is tudatosan közösséget vállal az énközpontú felfogás követőivel. Mintha tényleg az ő orrától függene minden, mi csak létezik Ég és Föld között.

A kémény és a végbél egyrészt tekinthető a magasság és a mélység metaforájának, de valójában ennél sokkal többet takarnak a minimalista eszközökkel megalkotott költői képek. A kémény a szervetlen univerzum szimbóluma, míg a végbél az élettel teli világot jelképezi. Mindkét motívum csepp a tengerben, csak egy-egy kiragadott eleme az egésznek, de a cseppben lényegében benne található az egész tenger. Nincs is szükség hosszas leírásokra, ezek az egyszerű, hétköznapi dolgok maximálisan kifejezik az élő és az élettelen világ örökké fennálló szimbiózisát. Ezen motívumok szoros összetartozását a páros rím is érzékelteti. Elmondhatjuk tehát, hogy a forma és a tartalom tökéletes összhangban van.

A másik páros rím is rendkívül érdekes ( "orrom-korom" ), mely összetartja az első két feszültséggel telített sort. Bravúros a jelzők használata. Az orr egyértelműen "nagy", de a korom sokkal bonyolultabban megfogalmazva "nem kicsi". Az ellentétes fogalmak egy tagadásnak köszönhetően immáron ugyanazt jelentik. Banderas egy bűvész ügyességével tárja elénk a magyar nyelv varázslatos erejét.

A korom fogalmát nem könnyű értelmezni. Egyrészt rendkívül szoros kapcsolatban áll a költő orrával, tehát feltétlenül olyasmi, ami az emberiség létének konkrét következménye, mely befolyást gyakorol szerves és szervetlen világra egyaránt. Ha abból indulunk ki, hogy Banderas az emberiség egoizmusát negatív tulajdonságnak tartja, akkor a korom semmiképpen sem lehet pozitív szimbólum. És mégis! A korom szorosan kötődik a kéményhez, vagyis az univerzumhoz. Ráadásul különbséget kell tennünk a szervetlen magasság és a szerves mélység korma közt, hiszen a két különböző kontextusban a korom szó egészen mást jelent.

A vers formájával kapcsolatban is szeretném felhívni a figyelmet néhány érdekességre a teljesség igénye nélkül. A költő nem adott címet a versnek, hiszen ezzel is ki akarta hangsúlyozni a mű értéktelenségét. Mellőzte az írásjelek használatát is. Ez a látszólagos hanyagság viszont végtelen szabadságot biztosít a vers olvasása közben, és a dinamikus lendületet sem törik meg a vesszők. A költészet hagyományos értékeinek fontosságát viszont jól érzékeltetik a sorok végén található páros rímek, tehát a vers egyszerre végtelenül laza szerkesztésű és tradicionális.

Összességében elmondható, hogy egy rendkívül komplex és bonyolult alkotással állunk szemben, bár minimalista kifejezőeszközei miatt ez nem tárul fel azonnal a figyelmetlen olvasó előtt. Remélem, elemzésem a teljesség igénye nélkül rávilágított a vers értelmezésével kapcsolatban néhány problémára. Ez a mű klasszikus példa a Saint-Exupéry által megfogalmazott bölcsességre: "Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Előző oldal Ida
Vélemények a műről (eddig 2 db)