Kipp-Kopp
Este így szólt a szívem,
ha nem fekszel le pihenni,
én nem fogom sokáig
így bírni!
Az eső is egész nap szakadt!
Nem is éreztem jól magamat.
Kopogott-Kopogott!
Már szétverte az ablakot.
Az ágyból figyeltem, a
víz szaladgált az üvegen,
cikázott-lepergett,
inkább becsuktam a szememet.
A fejembe költözött a kopogás,
és már nem is hallottam mást!
Később cigányzene is harsogott,
s az emberek ropták a táncot!
Magányosan ültem a széken,
de nem nézett rám senki sem.
Mintha ott sem lettem volna,
mintha levegővé váltam volna!
A dobogást már nem bírtam,
s a földre rogytam!
A zene hirtelen megállt,
s a csend uralkodott tovább.
Ott feküdtem a parketten,
és mindenki elment mellettem.
Senki nem segített fel!
Mindenki hagyta, hogy ott feküdjek el.
Próbálok mozdulni, de
nem bírok.
Valaki a mellemen ülve
a paplanba nyomott!
Megfulladok!
Belehalok!
Már kopogást sem hallok,
így én is csak hallgatok.
A mély álomból felriadtam,
a szememet kinyitottam.
Az üveget néztem,
az eső csepp folyt-folyt,
lassan csendben.