Holdudvar
A hold fénye beragyogta az ablakot,
a mezítelen testünkre világított.
Szeretkeztünk önfeledten,
összefonódva, szerelmesen.
Az idő gyorsan szállt,
indulnod kellett tovább.
Kértem az Istenem, hogy
vigyázzon rád, őrizzen!
A magasba felnéztem,
a hold kivilágított udvarában ültem,
s a táncoló csillagokban
gyönyörködtem.
Ha most mindketten itt ülhetnénk,
szorosan ölelkezhetnénk.
Mélyen a szemedbe nézhetnék,
a meggypiros szádra csókot adhatnék.
Hulló csillagot látok!
Nem mondom el, mire gondolok.
Jó lenne, ha beteljesedne az óhajom!
Hisz hozzád repül minden sóhajom.
Ó csodás hold, világítsd útját!
Ne érje baj, óvd lépte nyomát!
Óvjátok, védjétek, csillagok!
Ha elvész, nem lesz, kit a karomba zárhatok.