Nem számít
Nagyon tisztelem, azokat a nőket,
kik felnevelik az elhagyott gyerekeket.
Hisz ők ugyanúgy anyák!
Ha nem is a szívük alatt hordták a babát.
Szeretik, dédelgetik, nevelgetik,
Hisz saját gyermeküknek tekintik.
Minden felsírásnál ugyanúgy ugranak!
Minden köhintésnél ugyanúgy aggódnak!
Minden napjukat széppé teszik,
az iskolába kísérgetik,
megtanítják szívből nevetni,
esténként csókkal álomba ringatni.
Lehet, hogy a világra nem ők hozták.
Nem számit, az anyai szeretetet ők adják.
Ő is anyatigrisként védi gyermekét,
s neki sem tudja semmi elvenni erejét.
Nem mindig az számít,
hogy a szíved alatt nevelkedik.
Oly sok édesanya eldobja magzatát,
hát mondd meg nékem, ők édesanyák!?
Az Anya a legszebb szó.
Ne viselje az, ki erre nem méltó!
Viselje az, ki mindent elkövet, és
így egy gyermeket boldoggá tehet.
Kinek nyakában csüngenek a kis kezek,
kinek anyák napjára virágot visznek,
Kit oly odaadással ölel meg a gyermek,
s a fülébe súgja, ANYU, SZERETLEK…
Anyák napjára!