Meg-megcsillan
Szépirodalom / Versek (875 katt) | macika |
2016.03.26. |
Mikor árnyékot vet már a fa a tájra,
mikor aludni tér a nap pihe-puha ágyába,
fűvel takaródzik a sok apró bogárka,
csodálattal nézek a rózsaszínű égboltra.
A fények csalogatnak, játszanak velem,
az árnyékban a bokor fogja a kezem,
a tó vizében látom, még a nap int nekem,
sima, mint a tükör, mikor megérintem.
Hazafelé lépkedek már az erdei utakon,
még itt-ott megcsillan a fény a hajamon,
lassan sétálok, a tájtól búcsúzkodom,
jól érzem magam, csodás volt mai a napom.
Előző oldal | macika |