Fejsze

Szépirodalom / Szerelem (890 katt) Camino
  2016.05.25.

Úgy döntöttem, kiírtalak magamból. Egyszerűen nem tartom normálisnak, hogy rajtad kattogjak, megőrüljek tőled… érted… veled. Nem tartom normálisnak, hogy akárkivel beszélek, téged lássalak benne, mert téged akarlak minden porcikámmal… veled lennék legszívesebben… Nem tartom normálisnak, hogy a telefont bambuljam két percenként, mint egy drogos idióta, aki várja a beszerzőtől a napi adagját. Nem tartom normálisnak, hogy gyakorlatilag megszűnik a világ és csak Te létezel. Mosolyogtam azon, amit írtál a testiségről… Most is röhögök, mint egy veszett hiéna… nekem ilyen meg sem fordult veled kapcsolatba a fejemben. Nem a vágyam látom benned… hanem valami megmagyarázhatatlan… megfoghatatlan lelki köteléket, ami liánként körbefon, és bár úgy érzem, megfojt… még vizet is adok neki, hogy tápláljam, és ez által még jobban terjedjen bennem. Mi az Isten nyila ez, azt nem tudom… de ha nem teszek ellene… megőrülök. Érzem, ahogy egyre inkább rám telepszik… körbefon… Érzem, hogy legszívesebben beléd nyúlnék, kitépném a lelked és magamba szívnám… Aztán a másik pillanatban előjön a józan eszem… fogok egy fejszét és elkezdem az indákat kivágni magamból. Hogy hogy maradok ép, azt nem tudom… Valószínűleg már semmi sem lesz ugyanaz… A liánnal együtt kint már a fél tüdőm… vesém… vérzek… és kínlódok…

Előző oldal Camino
Vélemények a műről (eddig 3 db)