Tűnödöm
Nézem az aranyszínű naplementét,
hallgatom a nyárfa szép, halk zenéjét,
nézem a patakot, csodás dombokat,
itt megtaláltam békés otthonomat.
Mennyit is sétáltunk itt kettesben,
a legszebb évek voltak életemben,
Itt minden egyes nap rád gondolok,
fejemben sétálnak a gondolatok.
A múlt emlékei bennem tanyáznak,
az emlékviharok felvillanyoznak,
de semmit soha nem bántam meg,
a szívem, még most is beleremeg.
Elfeledni, biztos, hogy nem tudlak,
és a rossz emlékek elhalványulnak,
szükségem van a jó, s rossz emlékekre,
mindenre, mi megtörtént életembe.