Mondatok, amelyek holnapra talán érvényüket vesztik
Egy nap egyszer csak felébredtem, és elindultak a szavak.
Ne lökd el a dolgok megtörténtében való felelősségedet. Sose üsd le a lelkiismereted azzal a bizonyos péklapáttal. A lelkiismeret kontroll. Kellemetlen, kíméletlen, fájdalmas, de jobb hallgatni rá. Helyre tesz és karban tart. Vannak ugyan baklövései, de két kézzel tart a felszín fölött.
Neked fogalmad sincs a bátorságról, a belevalóságról és az egyenességről. A bátorság, a belevalóság és az egyenesség az, amikor időről időre, vállalva a kiközösítést, a szánalmat, a sajnálatot és a lenézést, megvédesz valakit, akin éppen nincs mit védeni. Amikor mögé látsz az ad hoc kétszínűségnek és álságosságnak, amikor le tudod rántani a sumákság leplét valakiről, aki amúgy nem olyan. Amikor a világon egyedüliként hiszel valakiben, akiben már más nem talál hinni valót.
Sokat mosolyog, és nagy odaadással veti bele magát az őt érdeklő feladatokba. Én is sokat mosolygok és nagy odaadással vetem bele magam az engem érdeklő feladatokba. Vagy így volt. Aztán már nem volt, aki észrevegye.
Rövid szövegeket olvasni gyorssegély, instant hatás. A gyógyulás meg fájdalmas, illúziómentes, oldalak százai kellenek hozzá.
Minden pillanatnak, érzésnek, szívdobbanásnak lejár a szavatossága egyszer. A jóknak és a rosszaknak egyaránt. Még a legkitartóbbaknak és a legmakacsabbaknak is. Kínlódó, vajúdó szülés lesz, de többé már nem fog érdekelni, kiharapom magamból. Az emberek szeretnek, de a farkasok ereje lakozik bennem.
