TERMINATOR: The Sarah Connor Chronicles

Külvilág / Mozijegy (596 katt) Homoergaster
  2017.02.09.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/4 számában.

A Fox ezen tv-sorozata a Terminator mozifilmekhez kapcsolódik ugyan, de azok afféle „alternatív univerzum“ továbbgondolása. Természetesen kedvelem a Terminator sorozatot, mint az apokalipszis-víziók egyik jól sikerült tálalását. Különös tekintettel a 2. részre. Az ítélet napja egy duplalemezes extra DVD-n van meg. A lemezek menüje a Skynet belseje, amiben simán el lehet tévedni. Így azután nagy érdeklődéssel kezdem nézegetni a tv-sorozatot. Amikor ezt az irományt elkövetem, még korántsem néztem végig.

A főbb karaktereket nem a moziból megismert színészek játsszák, ám ez egyáltalán nem zavaró. Nekem legalább is semmilyen problémát nem okozott. Bevallhatom, hogy az első összbenyomás teljesen elfogulttá tett. Annak ellenére, hogy már észleltem benne fura dolgokat, logikai bakugrásokat, ez a sorozat (ratatata!) nálam nyert. A sztorit nem kívánom vázolni, mivel nem láttam még az egészet, így nem is tudnám. Inkább csak szemezgetnék belőle, megemlítvén, ami nekem tetszett.

A kezdet egy sokkoló látomás, amelynek első kockái utalnak a kettes mozi záróképeire. Aztán jön a feketeleves, melyben egy terminator megöli John-t, nyomban ezután kitör az atom-apokalipszis. A gépezetről leég a szintihús, és torkon ragadja a csodálatos mód meg sem pörkölődött Sarah-t. Ebben a sorozatban John Connor védelmezője egy ártatlan, szinte már ostoba arckifejezésű leányzó, vagyis egy annak álcázott droid. Ez a „lány“ azért bájos, mert ugyanazzal a kissé marslakósan bamba arccal néz a főhősre, lő le egy embert, vagy mászik ki rövid helyzetértékelés után egy autó szélvédőjéből, ami az előző jelenetben elgázolta. Na, jó ez utóbbi alkalommal kissé ziláltabb. Sőt, ugyanazzal az arccal kezd el szétvagdosni egy másik, hatástalanított terminatort, aminek előzőleg valami olyasmit csinált, hogy az leginkább egy nyak kitekeréshez hasonlít egy vascsővel. Olyan könnyed a mozdulat, mintha egy csirkéről lenne szó. Ezzel a csővel fogja hurokba, zabolázza meg a másik gépet, mint egy rakoncátlan hátaslovat. Kissé fura, hogy a csövet, mint a drótot, úgy hajlítgatja, a támadó fejének felnyitásához már viszont fogót kér... Habár mindez egy géppel, egy ellenséges gépezettel történt, azért ez egy kicsit fájt nekem is. Amikor először fedezi a habtestével Connort, az egy igazi iskolai rémálom. Bejön az új tanár bácsi, névsorolvasást tart, aztán lő. Azzal a pisztollyal, amit az „ismerkedés“ alatt a saját combjából operált ki.

A folytatás is hasonló, menekülés, zűrzavar. A sorozat bevezető darabja úgy oldja meg a 2. és 3. rész közötti lavírozást, hogy a terminator lány elvezeti a hősöket egy bankszéfben megbújó időgéphez, amit darabokban 1963-ban helyeztek ott letétbe. A „tanárbácsi“ persze üldözi őket. Mivel közben többszörösen súlyos testi sértéseket „szenvedett“ el, a külseje alapján alkalmatlan lenne ekkor már tanerőnek. Connorék bezárkóznak a páncélterembe, összerakják a '63-as alkatrészekből az időmasinát, meg egy egylövetű plazmavetőt. A rájuk törő „pedagógust“, aki puszta kézzel szedi szét a széf ajtaját, egy fejjel megrövidítik, a széfet leamortizálják, ők meg előre ugranak. A „jelenbe“, 2007-be.

Sarah Connor itt tudja meg, hogy ő már tulajdonképpen évek óta halott. Azonnal rohan orvosi vizsgálatra, de kutya baja sincs. Érdekes! Na, innentől kezdve történnek hajmeresztő dolgok. Valaki újra építeni kezdi a Skynetet, na és újra jönnek a terminatorok. Van egy rész, amitől dobtam egy hátast. Egy álca nélküli gép egy ember segítségével új húsálcát növeszt magának. A szerves löttyel teli kádba még bizarr, fémcsontvázként csobban, amikor kiemelkedik belőle, űberolja Frankensteint. Pöpec! (Szerintem a csupasz TA-k itt már teljesen nullákból és egyesekből vannak. Így az igazi ez!) Kinyírja az embert - naná, terminátor! - aztán meglép, alapos fejvakarásra adva okot az FBI-nak. Pikantériája ennek, hogy az új álcáját egy plasztikai sebésszel egy állástalan színész, bizonyos „Laszlo”(?!) fizimiskájához szabatja. Az eredetit meg is nyösztetik, mert persze a sebészt is elintézi, a biztonsági kamera meg rögzíti, ahogy elmegy.

A terminator filmek fontos, sőt elengedhetetlen tartozékai a rémálmok. Az ítélet napjában Sarah rettenetes víziója a mai napig az egyik legkedvesebb és talán a legtöbbet nézett részem. Bíztam benne, hogy a sorozat ad majd csemegéket ezen a téren is. Nem is csalódtam. Az egyikben a 40-es években találja magát, az atombombát megkonstruáló tudósok között. Azok nem látják őt, miközben azon töpreng, hogy mindőjüket le kéne lőni. Aztán bizony meg is teszi! A teljes élcsapat ott fekszik holtan! (Hogy örülnének a németek! Hát még a japánok!!) Ám a halott tudósok fölélednek, a kamera körbefordul, ahogy most már észlelve őt, körülveszik. Egyszerre csak átmennek terminatorba! Sarah hiába lődöz rájuk, a robotok plazmafegyvert szegeznek a fejéhez... bumm! Nem semmi!

Aztán ott van a jövőbéli nukleáris pokol és a fogságba esett emberek szenvedése a gépkezek között. Amikor a robot egy izével beleégeti a srác karjába azt a vonalkódot, önkéntelenül is egy régebben olvasott jövendölés jutott eszembe. Az arról szólt, hogy a fenevad a vonalkóddal hajtja uralma alá az emberiséget.

(„A vonalkód világszerte használt azonosítási eszköz, mellyel „bármely személyről, helyről vagy dologról adatot lehet gyűjteni“, de elsősorban tárgyak, pl. különféle árucikkek, dokumentumok, plasztikkártyák, stb. nyomon követésére használják. Vonalkódot nyomtatnak a termékek széles skálájára, a tévéktől kezdve a radírokig. A vonalkód változó szélességű, egymással párhuzamos sötét sávokból és helyközökből áll. Egy adott termék azonosítási számát jelképezi, és megegyezik az alatta levő nyomtatott számsorral. Egy tipikus vonalkódban 30 fekete függőleges vonal van. A vonalkód szélein és közepén két-két hosszabb vonal található, amelyeket „őrvonalaknak” neveznek, és amelyek vonatkozási pontok a számítógépes leolvasónak. Ezek között található egy 12 számjegyű kód két, 6 számjegyből álló fele. Minden számjegy 2 vonal és 2 helyköz kombinációjából áll.

A legtöbb vonalkód a termék származási országát, a gyártó céget és az adott terméket azonosítja. Kimért áruk, pl. zöldségek esetén a szupermarketekben a vonalkód a termék típusát, azonosítóját és súlyát jelöli. Az újságokon és könyveken levő vonalkódokban benne van ezen áruk nemzetközileg egységes ISSN-, illetve ISBN-száma. A pénztárgép a termék vonalkódjának leolvasása után kikeresi a hozzátartozó árat a bolt számítógép rendszeréből. Nagyon könnyű egy termék árát megváltoztatni, mert elégséges csupán egyszer átírni a számítógépes adatbázisban.

Egyesek szerint a fenevad bélyege, vagy nevének száma (lásd Jelenések 13,16-18 ) egy homlokra vagy kézre tetovált lézer vonalkód lesz. Nem zárhatjuk ki ennek a lehetőségét, mivel tervben van, hogy a Földön mindenkinek egy 18 számjegyből álló egyedi azonosítási kódot osszanak ki, mely 3 különálló 6 számjegyű sorozatból állna, azaz 6-6-6. Az Antikrisztus száma is 666. Az így megszámozott emberek azonosíthatóak és nyomon követhetőek lesznek bármerre a világon. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy a beültethető mikrochip az esélyesebb arra, hogy a fenevad bélyege legyen.“

Forrás: Pusztába kiáltott szó)

Asimov mester pontosan ezért találta ki a 3 törvényt, amit aztán a terminator kiagyalói sikeresen végképp múlt időbe tettek. Nukleáris holocaust, a maradék embereket irtó gépekkel... hát mi tagadás, a mester csodálatos utópiájának végképp befellegzett.

A sorozat egyébként néhány nagyon meglepő újdonsággal is szolgál az átlagos terminator rajongóknak. Ezek egyike a balettozó terminátor, ami épp olyan meghökkentő, mint amilyen bájos. Talán így leírva nevetségesen hat, de korántsem az. A „leányzó“ egy küldetés végrehajtása közben, amely során két ember halálát okozta közvetve, mellesleg megtanult balettozni is. És hogy ez komoly fejlemény, az jelzi, hogy Klye bátyja döbbenten, egy kemény harcostól szokatlan módon, könnyes szemekkel figyeli az utált gép légies mozgását. De ilyen érdekesség az is, amikor a gépcsaj chipset vagy palacsintát eszik minden gond nélkül... „fejlettebb prototípus“.

A másik sokkoló élmény, hogy Dr. Silbermann megbolondul. Közveszélyes őrültként ugyanabba a cellába zárják, amelyben Sarah raboskodott. Előtte bocsánatot kér a főhősnőtől, hogy valaha is kételkedett benne. Meg van bocsátva - mondja Sarah és leüti. Szerintem ez minden terminatorosnak nagy elégtétel. A doktort csak utálni lehet. Egy másik kedvenc, megrázó jelenetem, melyben Klye bátyjának egy vele együtt raboskodó katona bevallja, hogy ő volt... ő alkotta meg a Skynetet! Részt vett a megalkotásában! Bocsánatát kéri, rimánkodik, hogy bocsásson meg neki!

Erről egy régi, Galaktikában olvasott novella jutott az eszembe, aminek a címe: „Én alkottam meg a szuper embert“. A lényege röviden az, hogy egy háborodott túlélő elmeséli, amint megalkot egy új mesterséges lényt, ami-aki szénmonoxidot lélegzik be. Ezek elszaporodván, elpusztítják az emberi civilizációt. A másik „hiperhivatkozásom“, az Álommester c. film, egyik jelenete, melyben az amerikai elnök küszködik egy épületes rémálommal, hogy ő nyomta meg a gombot az atomháborúban.

Természetesen itt is van bőven akció. A már említett nyak kitekerés előtt a „lány“ azt a gépet jól megcibálja. Volt némi impresszióm a TA-3 daruskocsis jelenetéhez, azt is nagyon szeretem, amikor csokorba szedik a villanykarókat, Arnie meg hosszában átszel egy csupa üveg épületet. Még csemegézhetnék, de nem áll szándékomban elmesélni minden jó részt.

Ha már említettem Asimovot, egy picit hagy időzzek még nála. A robotok leigázzák az emberiséget téma a 40-es, 50-es években kissé kifulladt, elkopott. Az első Terminator film 1984-ben (micsoda apokaliptikus dátum!) hozta vissza ezt a témát, egy új, sokkal keményebb hullámban. Anno, az ötvenes években Asimov mester a robotika három törvényét így alkotta meg:

„01. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy bármilyen kárt szenvedjen.
02. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznek.
03. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és Második Törvény előírásaiba“

(Isaac Asimov: Én a robot)


Mivel már elege volt az embert halomra öldöső, megvadult gépekből a sci-fi magazinokban, ezért szánta el magát rá. Ennek a rémálomnak Asimov egy szuper novellasorozattal valóban véget vetett. Az idegenek által épített gépek és maguk az idegenek zavartalanul terrorizáltak tovább. Ez azonban már nem volt az igazi. A téma nagyjából el is sikkadt. Még a Star Wars robotjai is kilencszázhetvenhétben jóindulatúak, sőt kifejezetten bugyuták. Bár a folytatásban már egy fejvadász droid is feltűnik, ez még nem zűrös. Bár van egy baljós előjel, az Alien robotja: Ash, aki Hal, másképp. A zseniális Ian Holm alakítja. Na, ezt az idillt változtatta meg Arnold '84-es ámokfutása. Az azonban igaz, hogy a terminatorokat nem emberek, hanem a Skynet építette, mely, mint tudjuk, egy katonai program, öntudatra ébredve.

A sorozatról olvastam már a neten fikázást is. Ebben azt nehezményezik, hogy pl. a nagy kaliberű lövedékektől nem véd meg egy fotel. Szó se róla. Az amerikai akciófilmek tele vannak baromságokkal, ha így nézzük, akkor nem érdemes egyet sem megnézni. Én azonban a Sarah Connor Chroniclest nagyon ajánlom mindenkinek, aki meg tudja szerezni. Tényleg jó. Mint értesültem róla, ez az első kilenc rész kenterbe verte a többi, aktuálisan futó sorozatot. Ezért biztos a folytatás. Nagyon remélem, hogy a forgatókönyvírók kipihenték magukat a sztrájk alatt, ott a messzi Hollywoodban, és újabb pihent ötleteik lesznek a terminatorokhoz. Érdeklődve várom...

Most, így a cikk végén eszembe jutott egy sztori, ami idekívánkozik, hát elmesélem: Történt egyszer, hogy a 90-es években a Bocskay, Kovács, Túri trió taxival ment egyik kocsmától a másikig egy szombat estén. Talán nem kell kiemelten lekommunikálnom, hogy a trilógia nem volt éppen a mértékletesség mintapéldánya ekkor. Szabolcs már előtte is túráztatta a beszélőkéjét, amikor pedig beszálltunk a gépjárműbe, az ördög bújt belé, mert nagymonológba kezdett egy nem rég látott szexvideóról, a "hard" műfajból. A sofőr először dermedten lapított, aztán fülelni kezdett. Mi a rövid út alatt a pisi-kaki szextől eljutottunk az atombombáig. Épületes egy dialógus volt. Amidőn pedig megérkezvén kiszálltunk, a sofőr, már felengedve megérdeklődte a videókazetta címét és, hogy melyik kölcsönzőből vette ki, mivel ő is kíváncsi lett rá. Megkapta a kért információt. Szabolcs valószínűleg az atombomba miatt, ezután a következő, vidám kérdést tette fel:

- Hogy mondják szlovákul azt, hogy Terminator 2? ...?... Kérdőjelarcot vágtunk, Szabi pedig már nyomult is a válasszal. - Elektro modulátor dvá!

A kultursokktól bénán, kétségbeesett, üvöltő-hörgő röhögés közepette próbáltam ott az éjszakában ezt megjegyezni. Nem volt egyszerű, mivel már lépett is tovább, és Csubakka meg
Yoda nemi életének a részletezésébe merült. Emlékszem a görcsös erőlködésre, hogy az alkohol gőzében pácolódó idegsejtjeim között létrejöjjön a megfelelő kötődés az emlékezéshez.

Hajnalban, lassan józanodva, a tehenek tétova nógatása közben is fel-fel csukló vihogással idézgettem: elektro modulátor dvá! Szegény bocik nem tudták mire vélni ezt. Némelyik egészen közel jött, kíváncsian és kicsit ijedten. Láthatóan azon tépelődtek, mi baja van az embernek? Nem tudtam elmagyarázni nekik!

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)