Sikítasz csendben
Az az érzés,
melytől nehezebb a légzés...
Mikor a világ ellened
s nincs senki melletted.
Mikor már mindent leszarsz,
még azt is, hogy élsz-e vagy halsz...
Minden egyre jobban fáj,
míg azt nem mondod „ÁLLJ!˝
Hirtelen a kedved jobb lesz...
...aztán megint felébredsz.
Újra elfog az az érzes,
melytől még mindig nehezebb a légzés...
Minden éjszaka csendben sírva.
Kérdezed, hogy „Miért ez volt megírva?˝
Sikítasz csendben,
mivel semmi sincs rendben...
Minek még élni?!
Hisz a holtnak már nincs mitől félni.
Bár a világ veled már lassan végez,
mert nem hagyja, hogy nyugodtan létezz!
