Padlón

Vers (866 katt)

Nyúlványok... testem kusza útvonalakon
hálózza be álmaim. Elérek bárhová.
Rohadó számból rohanó szavakon
úszik tova a Képzelet, nyomán
riadt emberek, éhező vadak.
Maró sóhajok emésztik fülemből szivárgó
agysejtjeim, de nem marad falat
céltalan belemnek. Az idő kiváló,
még ébren találnak a férgek.
Lábamban táncol egy fejsze, végén
a félmellű nő, ki miatt élek.

Kár volt felkelnem évekig. Pénzért
időre, vigyázzba, mindent a sorján.
Tekeregve a padlón én ejtek metszést az Élet torkán.

Vagyok, aki Vagyok, de az is maradok...

Előző oldal Eremita Szeladon