Pumping Iron = Nyomd a vasat!

Külvilág / Mozijegy (392 katt) Homoergaster
  2017.06.09.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/5 számában.

Több mint két évtized telt el azóta, hogy először láttam ezt a filmet. Azon ritka alkalmakkor, midőn valamiféle életrajzot kell készítenem, rendre kihagyom e film hatását. Pedig a Pumping Iron egy rövid, de nagyon intenzív szakaszt nyitott az életemben, melynek máig tartó hatásai vannak: bodybuildingezni kezdtem…

Arnold Schwarzeneggert szokás szeretni és utálni. Filmsztárként erősen megosztó figura. Fénykorában állítólag rivalizált Stallonéval. Ezt némiképp cáfolja, hogy később együtt nyitottak étteremláncot. Arnie filmjeit általában kedvelem, jó néhányat kifejezetten szeretek. Lehet, hogy most meglepetést okozok, de számomra ő mégsem elsősorban filmsztár, hanem hétszeres testépítő világbajnok. Ebbéli minőségében ikon, példakép. Az ő hatására kezdtem el én is konditerembe járni, mint sok millióan még szerte a világban.

Tudni kell rólam, hogy gyermekként, kamaszként olyan vékony voltam, mint egy hurkapálca, és kábé olyan erős is. Bár Édesanyámtól erős csontokat örököltem, gyenge voltam, mint a harmat. Testi gyengeségem pszichés traumákat okozott, melyeket nem tudtam feldolgozni. Amikor azonban elolvastam Arnold könyvét, az „Utam a csúcsra”, és megnéztem a Pumping Iron-t VHS-en, a dolgok megváltoztak. A film és a könyv hatására beiratkoztam a szentesi „Tiszti Klub” edzőtermébe, és gyötörni kezdtem magam úgy, ahogyan csak egy vallató nyöszteti foglyát. Arnold fanatizált. Erőt adott, és elszántságot ahhoz, hogy erős akarjak lenni. Nem akartam én versenyezni, á dehogy! Csak az az igény született meg bennem végre, hogy tegyek valamit, ne csak keseregjek. Azt akartam, hogy a pálcika karomon elkezdjen dudorodni a bicepsz és a tricepsz dombja, hogy a vállam megerősödjön.

Őrületes edzésbe kezdtem, gyilkoltam magam. 50 kg-os súlyzóval edzettem alkarra. Meg is nyomorodhattam volna, de fejlődtem. Húzódzkodni kezdtem, először szűk fogással, majd amikor már bírtam, szélessel. Evezőgépen izzadtam szakadó hátizmokkal. Százasával végeztem a felüléseket, emiatt olyan izomlázam volt, hogy a konditerem után már a WC-n nem tudtam nyomni. Úgy jártam, mint egy robot, olyan szögletesen. A karjaimat nem tudtam leengedni vagy felemelni, úgy be voltak durranva. Arnold azt mondta, hogy az izomlázra rá kell dolgozni, hát azt tettem.

A klub többi testépítője felfigyelt elszántságomra. Jó tanácsokkal igyekeztek segíteni, de az az igazság, hogy ezek megfogadása nem volt erősségem. Arnoldra meg magamra figyeltem. Extázisba estem, amikor sikerült „mentális” kapcsolatot találnom a mellizmaimmal, melyek addig nem nagyon reagáltak semmire. Arnold útmutatása nyomán ez is sikerült, és elkezdtem őrjöngve fekve nyomni. Amikor a tükörben megláttam domborodni az izmaim, egyszerűen boldog voltam. Iszonyúan hajtottam, és fejlődtem, mint eső után a növényzet. Otthon literszám ittam a tejet, az akkoriban kapható „sportrobi” nevű, fehérje- és vitamin koncentrátummal turmixolva. Nyersen ittam a tojást. Volt, hogy a sárgája a torkomon akadt, tejjel kellett leöblítenem. Két ember helyett ebédeltem, fél napokat aludtam. Télen, karácsony körül, edzés előtt fél kiló szaloncukrot megettem, utána két liter tejet, sportrobival.

Később egy makacs sérülés miatt ez a korszak véget ért, kimaradtam a klubból. Ám a testépítés még foglalkoztatott, és amikor egy barátom megkért, legyek edzőtársa, azonnal igent mondtam. Attól kezdve ott szaggattuk magunkat az udvari szőnyegporolón húzódzkodva, és a garázsban az édesapja régi súlyzóival gyakorlatozva. Végül nem rajtam múlt, hogy ennek vége lett. Egy bizonyos Arnoldnak köszönhetem, hogy a későbbi fizikai kihívásokat már jobban vettem. Ezért őt a mai napig mentoromnak, mesteremnek tekintem, példaképem.

És hogy végre a tárgyra térjünk, miről is szól ez a fontos film? A Pumping Iron egy dokumentumfilm, az 1975-ös, Pretoriában megrendezett, Mr. Univerzum versenyre felkészülésről és magáról a versenyről. Sorban bemutatják az esélyes indulókat, de már egyértelműen a címvédő Arnold a sztár. Ünneplik, amikor a konditerembe megy. Mindenki kezet akar vele fogni, meg akarja ölelni. Felvillan egy gesztus, amikor láthatóan ezt Arnie csak a kamera miatt tűri. Jeleneteket látunk az izzadságos edzésekről, Arnold kifejti a filozófiáját. Elmagyarázza: az emberi testtel foglalkoznak, olyanok, akár a szobrászok, csak szerinte, (szerintem is) nekik nehezebb a dolguk. Képzeletében megjelenik az izom, aztán elkezdi „kitölteni a teret”.

Egy másik története a mai korban nem hat túl civilizáltan. Elmeséli, hogy egy versenyre felkészülés miatt nem ment el az apja temetésére. Az eset bárdolatlannak tűnik, de ő megmagyarázza az indítékát. A felkészülés nem csupán fizikai, hanem szellemi is. Ilyenkor szándékosan rideggé válik, kiszűr minden zavaró tényezőt. Csak a verseny létezik. Ha belegondolunk, hogy Arnie a saját erejéből, nyáron-télen edzve, - sokszor fűtetlen termekben! - érte el, amit el ért, lehetünk akár megértők is. Itt megemlíti, hogy az apja szigorúan nevelte. Biztos vagyok benne, hogy téves lenne ebből azt gondolni, hogy ezért őt nem szerette. Valószínűbbnek tartom, hogy utólag hálás ezért, mert így született meg az önfegyelme és vasakarata.

A verseny nem csak fizikai, „kakaskodó” önmutogatás. Arnold elárulja, hogy a verseny előtti nap és éjszaka a pszichológiai harc ideje, amikor az indulók igyekeznek egymást kikészíteni. Ugratják és egymást fitymálják, „jótanácsot” adnak, ritkán nemes céllal. Nagy a tét. Arnold itt is profi. Eljátssza, hogy ideges, miközben látszik, hogy nem is az. Ezzel sikerül idegesebbé tennie az amúgy is feszült ellenfelét. Mielőtt kimondják a győzelmét, azért őrajta is látszik valami zizi. Hiába a későbbi kritikák, hogy Arnie nem jó színész. Eljátszani a tetetett idegességet, mutatva, hogy nem is az, miközben egy kicsit mégis, az micsoda? Szerintem színészi teljesítmény! Mi más? A verseny után már győztesen, ő biztatja a többieket az ifjú ellenfele köszöntésére, mivel születésnapja van. Ez a film a testépítés egyik nagyhatású doksija. Főszereplője Arnold Schwarzenegger, a győztes. Vele én is győztem. A filmet újra megnézve eszembe jutott, milyen érzés volt gyengének lenni, milyen érzés volt megerősödni. Nyomtam a vasat! Elkezdtem élni!

Előző oldal Homoergaster