Sunstroke, Enemy Efforts… Csőbomba

Külvilág / Zenebona (505 katt) Homoergaster
  2017.06.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/5 számában.

Szubjektív elbeszélés a szentesi motoros találkozón látott koncertekről

„Májusi eső aranyat ér!“ - tartja a régi közmondás. Amikor május másodikán egy futó zápor félbeszakította az „Alteregó“ együttes produkcióját, a közönségnek aligha ez járt a fejében. Nem mintha az említett zenekar akkora sikert aratott volna. A többség nyilván inkább a sörét féltette, nem akarva, hogy a savas eső fokozza a habzást. Kovács Szabolcs, a Sunstroke vezetője és dobosa eléggé pipa lett, és azt számolgatta, hogy mennyit fognak csúszni az átszereléssel. Az eső után az Alteregó folytatta az épületes muzsikálást, miután az énekesük is végzett a telefonálással. Nekem ez jelképezte a legújabb kort, az én időmben nem volt divat a színpadon telefonálni, igaző, nem is volt még mivel. A zene a felejthető kategóriába tartozott, a csapat leglelkesebb hívei, néhány begőzölt punklányon kívül saját maguk voltak. Talán erről ennyit.


A SUNSTROKE

Amikor Kovi decemberben a terveiről regélt, csupán a remény támadt fel, de mérget nem mertem volna venni rá, hogy valaha az életben még Sunstroke koncertre fogok menni. Aztán egy áprilisi napon összefutottam Török Bálinttal, a zenekar egykori gitárosával, és ő újságolta nekem, hogy Sunstroke koncert lesz május 2-án! Mindketten kinyilvánítottuk, hogy ott leszünk. Elsősorban kíváncsivá tett Szabi decemberi nyilatkozata. Ebben azt fejtegette, hogy a zenében az eredetihez képest eltolódott a súlypont a húzósabb, titatita ritmus felé. Nos, pontosan ez volt a helyzet.

Bár a csúszás miatt feszültek voltak a fiúk, már a beállásnál felsejlett egy erőteljes muzsika körvonala. Megrezdült bennem a múlt, mint valami történelem előtti szörnyeteg, akár a nagy Cthulhu, és kezdte nyújtogatni a csápjait. Bocskay Csabával azonnal tudtuk, hogy ez nagy durranás lesz. Az egykori „brutal“ grindcore-metal, 2008-ban immár brutal death metal, zeneileg több megatonnával nehezebb, radioaktív robbanó elegy. Ezt a fémvihart a Golgothból jól ismert és szeretett VOCAL teszi életveszélyessé.

Úgy tűnt nekem, a közönséget meglepte a meredek váltás az „Alterego“" után. A napsütötte délután ellenére, akár a sunstroke veszélyét is vállalva, több érdeklődő volt, mint amennyire bárki is számított. Mármint rajtunk „öregeken“ és a begőzölt punklányokon kívül. Természetesen a csapat fiatal tagjainak barátai is megjelentek, láthatóan élvezve a produkciót. Csabával csak álltunk ott lelkesen, lenyűgözve, időnként összenéztünk, és azt mondtuk szinte egyszerre: Ez k....jó!

A Sunstroke zenéje a nagybetűs jelenben egy erőteljes, zúzós death, grindes betétekkel, a középtempónál Fear Factorys benyomásokkal. A muzsika az első durr, bele a dobhártyákba reccsenésétől szerves egészet alkot. Az erős, lendületes gitárok ráspolyozzák a hallgatóság idegrendszerét. A dob folyamatos motorja, szíve a produkciónak, az ének pedig Golgoth-osan sötét és hiszteroid. Ha összegezni szeretném benyomásaim, akkor így fogalmazok: a Sunstroke, az új kor kései Death metalja, egy vén róka, egy vérprofi és két energikus fiatal előadásában. Az intro is, mely felvételről ment, ezt a death-es feelinget erősítette. Néhány cím következik: Sötétség, Elátkozottak, Féreglyuk, beszédes címek! A régiek közül a Ciklont és a Gonosz álmot játszották. Ez utóbbira büszke vagyok, mivel az eredeti szöveget, amit a csapat átdolgozott, egy nagyon kemény vízióból írtam piszok régen. A koncert gyengesége a hangzás, a technika. A hangfalak recsegtek, nem szóltak tisztán, ami egy ilyen elementáris zenénél nem egyszerűen zavaró, bűncselekmény. A Sunstroke ezen a napon feltámadott poraiból, a saját legendáját öregbítve, ezúttal már az új kor metal zenét szeretői előtt is. Használhatnánk a főnix hasonlatot is akár, de a Sunstroke sokkal veszélyesebb madár.

A Sunstroke zenekar új tagsága:
Kovács Szabolcs: dob
Dobos Andor: gitár
Borka Zoltán: basszus
Molnár Zoltán: vokál

Most pedig megpróbálom közreadni azt a rövid beszélgetést, amit a fellépés után készítettem Kovival, a barátok, gratulálók rohama közepette.

TA: Itt állunk egy szenzációs koncert után... az immár egyértelműen újjáéledt Sunstroke zenekar dobosával, és B. Cs. üdvözletét és üzenetét tolmácsolom, hogy mi a F... vártál ezzel ennyi ideig?
Kovi: Igazából rengeteg elfoglaltságom volt. Meg aztán úgy voltam vele, hogy ez nem csak a Sunstroke-ról szól, ez egy közös zenekari produkció az Efforts-szal... és régi zenésztársak ketten maradtunk a Zolival... két külön műfajú zene, de bízom benne, hogy ők is jól fognak szerepelni...
TA: Hogyan született meg az ötlet... hogy újjáéleszd a zenekart?
Kovi: Gyakorlatilag megpróbáltam saját elszántságomat rávinni, találtam olyan zenésztársakat, fiatal gyerekek személyében... úgy döntöttem, hogy miért ne próbálnám meg... igazából az összes Sunstroke még nincsen feldolgozva... Régebbről is játszottunk nótákat...
TA: Az összes fel lesz dolgozva?
Kovi: Így van, így van... másféle rációban, 2008-at írunk már... a korai Sunstroke-ból már nem is játszunk úgy...
TA: Hagy jegyezzek meg valamit, ami azért, remélem, nem lesz sértő. Csaba azt mondta nekem, hogy a Szabi megtanult dobolni.
Nevetés, Szabi ékesszóló arcot vág. (Megjegyzés: Szabolcs régebben eltörte a csuklóját és ekkor fel kellett adnia a dobolást, most sok évvel, és gondolom, sok szenvedéssel később, ismét zenél.)
Kovi: ...Igen, Csabának erőteljes indíttatása van a Mardukra... és a zúzásra...
TA: Ettől függetlenül ismét megjegyzem, Csaba hihetetlenül lelkesen állt ott mellettem, és ő fogalmazta meg, hogy ez egy erőteljes death metal grind kiállásokkal... Így van?
Kovi: Ühüm... ühüm... Így van! Tehát én elmondtam, hogy a Mardukot összekevertük a Metallicával és egy kis Hipocrisy-vel...
TA: Számomra még nagyon kedves volt, amikor a Gonosz álmot játszottátok, csak azt nem értettük, hogy miért angolul voltak a szövegek....
Kovi: A gonosz álom az magyarul történt...
TA: Igen?
Kovi: Igen!... „a zár rozsdás, a kulcs eltörött, lázas egyensúly az élet fölött, zsigereid görcse testet ölt, odabenn reszket a hús, el innen!“... tehát ez magyarul van, kifelé ha nem hallatszott, azt nagyon sajnáljuk. Júniusban tervezek egy saját szervezésű koncertet több zenekarral, többek között az Enemy Efforts-szal... ott mi leszünk a főzenekar. Elénk próbálok beszervezni olyan csapatokat, akik lelkesek és zenélni akarnak. Bízok benne, hogy ott már lesz lemeztől kezdve, póló, halálsapka, kitűző, lufi, guminő...
Röhögés.
Zoli közbeveti: Nyalóka!
Kovi: Igen, Sunstroke-os guminő... meg nyalóka!!... Bízom benne, hogy ott jobban fog sikerülni, ugyanis a kihangosítást befelé nem nagyon hallottam. Annyiból szerencsém volt, hogy a kontroll basszust hallottam. Bátran mondom Zolinak is, hogy abban nem fog csalódni.
TA: Sokszor recsegett, de hát ez nem rajtatok múlt... Hány számot játszottatok most?
Kovi: Nyolc számot játszottunk, ebben van egy átkötés, amivel két számot kapcsoltunk volna össze... Úgy voltunk vele, hogy nem sietünk, jobb így, hagy csemegézzenek el a rajongók ezeken, mivel ilyen rövid időt kaptunk.
TA: Azt hiszem, ezt vastagon alá lehet húzni, hogy a Sunstroke a nap meglepetése!
Kovi: Reméljük, hogy a jövő is ilyen lesz!
TA: Nagyon szépen köszönöm, és sok sikert kívánok a zenekarnak!


EFFORTS

TA: Kedves Zoltán, volt nektek már 2007 decemberében egy koncertetek, ami egy nagyon különleges alkalom volt, hiszen jöttek haza Angliából is fellépni egykori tagok. Adódik a kérdés, hogy most mi lesz a felállás?
Zoli: Azóta a zenekar teljesen fixálódott, jómagam dobolok, Bulás Gabi gitár-ének, Pataki Tamás basszus, és bővültünk egy gitárossal, aki más zenekarban is tag, ő a Tímár Matyi...
TA: Tímár Matyi?
Zoli: Igen! És így lefixálódott az egész banda, ez a lényeg... sokat csiszolódtunk... most csak egy feldolgozást játszunk, az AMD-től a Pulykát, mivel a másik gitáros még nem tanulta meg a feldolgozásokat... később lesz Slayer, Metallica, pár SOD...

Megjegyzés: Sajnos ezen a ponton Zolika szövege teljesen elveszik a színpadról jövő hangorkánban - valaki rettenetesen mond valamit -, így egyszerűen kivehetetlen, mit akar közölni. Ha jól vettem ki, Zoli a hardcore műfajt említi, nyilvánvalóan az Efforts műfaji definíciójaként. Minden hallatszik, csak Zoli nem, én meg utólag nem tudom rekonstruálni a beszélgetés ezen részét, elvégre ezért rögzítettem volna. Emiatt elnézést kérek mind az olvasóktól, mind a zenekartól. Miután Zoli elmondta, amit nem értek, én is alig érthetően sikeres fellépést kívánok nekik…

Hosszas kísérletezésbe fogtam, hogy a fenti részt kisilabizáljam, sajna azonban nem jártam sikerrel. Aztán Tímár Zolival beszéltem erről, és ő szívesen segített rekonstruálni az akkori mondandóját. Ennek lényege, hogy a zenekarnak komoly tervei vannak a jelenlegi felállással. Őszre terveznek egy kislemezt kb. 5-6 számmal. Most nem jelentetnek meg demo-t. A demózás ideje elmúlt. Anno, a 90-es években 3-at is kiadtak. A 2000-es évek elején feloszlott az együttes családi problémák, elköltözés stb. miatt. Tudatában vannak, hogy ez a zenekar utolsó lehetősége, ennyi év után összeállva, ezért szeretnék a maximumot kihozni ebből. Úgy legyen!

AZ ENEMY EFFORTS

Ezen a napon a másik feltámadott a Sunstroke után következett. Az Enemy Efforts-ról decemberben már írtam jót is meg rosszat is. Most ismét nagy volt bennem a várakozás. Az elmúlott hónapok nem múltak el nyom nélkül a csapat felett. A színpadon az előző után ismét egy kiforrt, lendületes és vidám csapat állott, akik az első pillanattól kezdve a legjobbat adták magukból. Ismét a hangzáson múlott, hogy ez nem volt mindig egyértelmű. Egy hosszas beállás után az Efforts már a kezdéshez cihelődött, amikor vad motorosok gördültek a színpad elé. Bulás Gabi lelkes biztatására jól megtúráztatták a gépeiket, biztosítva ezzel a meghitt benzingőzös hangulatot a koncert nyitányához.

A zene lendületes, kellemes trash-es elemeket sem nélkülöző, vidám Hc, amolyan kirúgjuk a közfalat jellegű. A szövegek társadalmi, politikai töltése már nem ilyen vidám, de beleillik a régi-új Efforts közegébe. 2007 decemberében az írtam, hogy az Effortsnak nem erős oldala a szöveg. Ez most is áll, de nem akarom ismét kárhoztatni őket ezért. Elvégre nem terem minden bokorban egy József Attila. Végül is ez egy szabad szájú, reszelősen vidám zene kemény mondanivalóval. A muzsika a Hipertoniából átjött Tímár Mátyás cizellált játékával kiegészülve telt és erős lett, az AMD nyomvonalú stílusból építkezve. A dob itt is nagyon erős, a zenésztársak bátran támaszkodhatnak arra az acélszívre. Gabi a vidám átkötő szövegeivel még hangulatot is tudott volna teremteni, ha nem mindenki a Pokolgépet várta volna. A srácok teljes erőbedobással muzsikáltak, a kötelező AMD feldolgozás, a Pulyka mellé, ahogy Zoli utalt rá, ezúttal nem került több. A dalok a saját szubjektív benyomásomban, hangulatilag a gyalogsági kézifegyver zenei világára rímeltek. A „Pofádat befogod“ c. szerzeményük nagyon tetszett. Ezen is a nagy példaképet éreztem, ami egyáltalán nem baj, sőt az egyik legerősebb daluk.

Az Enemy Efforts egyértelműen beérett a decemberi kezdet után. Még a színpadon voltak, amikor az est „fénypontja“, a „nagy“ név megérkezett egy minibusszal. Egyből biztonsági emberek rohantak oda, pedig senki sem akart rájuk műanyag pisztolyt fogni. A napszemüveges „sztárok“ dohányozva nézegették a nyomuló Efforts-ot, ők meg összevigyorogtak odafönn. Szerintem egyértelműen gúnyosan. Velük somolyogtam a kikopott rocksztárokon én is.


A CSŐBOMBA

Az egykori nagy, országosan ismert és szeretett zenekart én nem vártam meg. Afféle iparosembereknek tűntek. Az elhatározásomat az tette véglegessé, amikor az egyiküket megállította egy kövér rokkerlány, és autogramot kért a vállszatyrára. Műmosollyal firkált. Ennyi elég volt, bőven...

Másnap, azaz „after day“, Csaba keresett telefonon, és eldicsekedett, hogy együtt ivott a Sunstroke és Efforts tagjaival a közeli Delelő nevű intézményben, és kapott egy Sunstroke pólót. A pokoli masináról faggattam, mire ő jelzőkkel válaszolt. Ezeket nem idézem. Esetleg mégis egyet: hulladék. Szerinte általános volt a csalódás a Kukovecz által vitt névvel szemben. Volt, aki az Eddához hasonlította. Ez az Eddára nézve kétségtelenül sértő, a Pokolgépre, mint névre, gyalázat. Így aztán a harmadik szám körül távoztak a kocsmába. Egy munkatársam, családanya és rockrajongó szintén az elején elment haza, dühösen! Nem hiszem, hogy ezt tovább kéne kommentálni...

Előző oldal Homoergaster