Apokaliptikus augusztus: egy különös álom
Boston Globe folyóirat olvasótermében Byron Some újságíró felriadt rémes álmából. Az immár éber Some egyedül ült a szerkesztői szobában, fejét a tenyerébe támasztva és az álomtól zaklatottan. Még mindig üldözték a képek: a forró-sistergő óceánban üvöltő emberek, az izzó láva által eltemetett emberek-épületek, és egy rémítő füstfelhő, ami az ég magasába tör egy brutális robbanás nyomán. Mikor kissé összekapta magát, úgy döntött, hogy lejegyzi a szokatlanul plasztikus képeket, melyek még mindig ott vibráltak benne. Tekintettel az uborkaszezonra ír majd belőle egy kis történetet. Gyorsan papírra vetette az álmot, mely még mindig olyan eleven volt, hogy egyszerűen csak rögzítette a kavargó képeket. A drámai jelenetek közepette még a történés helyét és nevét is tudta: Pralape, Jáva közelében. Látta maga előtt, ahogy a robbanás eltörli a szigetet, és gigantikus árhullámok indulnak el az apokalipszis közepette. Miután végzett, megjelölte a papírt "FONTOS" felirattal, aztán távozott.
A következő napon félreértések sorozata kezdődött. A reggeli stáb szerkesztője éjszakai hírnek vélte Some feljegyzését. Mivel senki sem tudott erről a katasztrófáról, a szerkesztő úgy vélte, ez kedvező alkalom, hogy a Globe exkluzív kiadást jelentessen meg. Így került szalagcímként a Boston Globe első oldalára a Pralape sziget pusztulása. A szerkesztő átadta a tudósítást a sajtóügynökségnek, ami továbbította Amerika összes lapjának. Ez lett 1883 augusztus 29-nek szenzációja. Amikor a többi média további részletekről kérdezett, zavar támadt. A szerkesztőségnek nem volt több anyaga, Jáva térségéből pedig semmi híranyag nem jött, Some pedig nem volt elérhető. Amikor éjféltájt megtalálták, robbant a bomba. Kiderült, hogy egy "álmot" terjesztettek, mint szenzációt, bebizonyosodott, hogy a Pralape nevű sziget nem létezik! Some-ot elbocsátották. A sajtóügynökség rendkívüli konferenciát hívott össze a kitörni készülő botrány miatt, félő volt, hogy a világ rajtuk fog nevetni. Hatalmas presztízs veszteség fenyegetett.
A Boston Globe kész volt beismerni a tévedést, elviselni a következményeket. Erre azonban nem került sor. Míg a Globe vezérkara valami meggyőző magyarázaton törte a fejét, az USA nyugati partját hatalmas tengerhullámok érték el, és hírek érkeztek szökőárakról, hajókatasztrófákról, végül több helyről is érkeztek információk az Indiai-óceánon lezajlott elképzelhetetlen méretű katasztrófáról. Az ausztrálok azt tudósították, hogy úgy rezgett náluk a levegő, mint ágyútűzkor, erős hullámzás csapkodta Mexikó és Dél-Amerika partjait is. A térségből befutó hajók legénysége a Krakatau sziget eltűnéséről mesélt. A robbanás rengéshullámai az egész földön észlelhetőek voltak, a levegőben kialakult lökéshullám pedig háromszor megkerülte a földet. Az újságírók azonnal tudták, hogy ez az évszázad szenzációja. Some látomását nem vonták vissza, hanem úgy tüntették fel, mint a legelső tudósítást a világvégéhez hasonlító eseményről. Az információ forrásáról hallgattak...
Az első rengések 1883. augusztus 27-én történtek, 29-én pedig a sziget nagyobb része eltűnt a felszínről. Az apokalipszis megtörténte pillanatában jelent meg Some tudatában, a föld fél kerületének távolából. Az eset egy katasztrófa vízió, jelen idejű jóslat, vagy ha úgy tetszik, telepátia. A katasztrófa áldozatai és túlélői élményei egy álomba szűrődtek át. Egy picivel azért talán több. A felrobbant sziget neve zavart okozott, hiszen a neve Krakatau volt, és nem Pralape. De napirendre tértek a dolog fölött, úgy gondolták, egy ilyen látomásba ennyi belefér.
Jó néhány év telt el az esemény után. Egyszer Some levelet kapott a Holland Történelmi Társaságtól. Benne egy régi képeslap, ami a Krakatau-t ábrázolta, és a eredeti bennszülött nevén nevezte a szigetet. A név: Pralape...
