Biran Daley: Tron

A jövő útjai / Könyvajánló (1080 katt) Jimmy Cartwright
  2017.10.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/1 számában.

„Az Elektronikus Világ behálózza az egész Földet, és még túl is nyúlik rajta. Az információ számítógépes rendszerekben áramlik, mesterséges intelligenciák dolgozzák fel. A programok összehasonlítanak és kutatnak, leolvasnak és összevetnek; már nélkülözhetetlenné váltak a tudomány, az ipar, a nevelés és az államigazgatás számára – legalábbis korunk társadalmában.” – Így kezdődik Brian Daley klasszikus regénye, a Tron, amely az azonos című film megjelenésével egy időben íródott, 1982-ben.

A nyolcvanas évek elején még igen kevés háztartásban engedhették meg maguknak az emberek, hogy valamilyen módon rácsatlakozzanak egy-egy számítógépes hálózatra. A cégek, vállalatok, kutatólaboratóriumok kommunikációjuk megkönnyítésére azonban már akkor is igénybe vették a kezdetleges internetet. Ezért egy számítógépes hálózaton belül játszódó regény igencsak elkápráztatta az olvasóközönséget. Számukra ekkor ez még valamiféle misztikus ködbe burkolózott, főleg ha olyan kifejezésekkel találták szembe magukat, mint Mesterséges Intelligencia, Fővezérlő Program, Parancsnok Program, Bit, Ram, meg ehhez hasonlók.

A könyv története lényegében megegyezik a filmmel, de mint az lenni szokott, jóval több információt szolgáltat, miáltal kellemesebb hangulatot áraszt. (A rövid történet elolvasható a Tron - apáról, fiúra című cikkben.)

A regényben a plusz az események és a szereplők gondolatvilágának, motivációinak részletes taglalása. Jobban megérthetjük belőle, hogy Kevin Flynn miért nyitott játéktermet, amelyben a korabeli (vagyis nyolcvanas évek eleji), szekrény méretű, mai szemmel gyér látványvilágú, pénzzel működő, ám annál izgalmasabb játékgépek szerelmesei gyűlhettek össze. Jobb rálátásunk nyílik Flynn jellemére, a bohókás álarc mögé bújó felnőtt programozózsenire. Megtudhatjuk róla azt is, mi köze van az ENCOM céghez, vagy épp milyen érzelmi szálak kötik össze Lorával, továbbá hogyan viszonyul Alanhez.

Lora az ENCOM-nál dolgozik, mint kutató, dr. Walter Gibbs, egykori cégalapító keze alatt. Régebben Flynn barátnője volt, ám annak viselkedése miatt szakított vele. Alan ugyanott programozó, s Lorával való jelenlegi kapcsolata meglehetősen szorosnak mondható. Miután Flynn bekerül a hálózatba, Lora és Alan kívülről igyekeznek elérni Tront, az Alan által írt mesterséges intelligenciát, hogy kiüssék a Fővezérlő Programot.

Az elektronikus hálózat leírása meglehetősen plasztikus, könnyen elképzelhető (főleg, ha valaki látta a korabeli filmet is). A Játékmező, s az azon túli világ különleges, azóta is megismételhetetlen. Többnyire a fénymotorversenyt szokták kiemelni látványelemként, de a fallabdajáték, vagy a korongpárbaj is meglehetősen izgalmas perceket kínál. Ugyan a könyvben sokkal inkább ezek technikájára, trükkjeire, illetve a játékosok gondolataira, érzelmeire fókuszál az író, de még úgy is határozottan élvezhető.

A motorozás szinte állandó téma, de a fallabda és a frizbi azokban az időkben élte fénykorát. Szinte mindenkinek volt otthon legalább egy frizbi korongja. A fallabdát ugyan már kevesebben használták a valamivel drágább felszerelés miatt, de az is elérhető volt. Egész délutánokat lehetett eltölteni passzolgatással, mindkét játékformában. Valószínűleg ez ihlette arra a forgatókönyvírót, hogy a számítógépes hálózatban is ilyesféle játékok legyenek, persze amolyan elektronikus formában.

Miután a könyv követi a film jeleneteit, az sem szűkölködik izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetekben. Flynn első éles játéka Crommal igazán feszültséggel teli, akárcsak az, amikor Flynn ötletétől vezérelve Tron és Ram is megszökik a fénymotorpályáról. Az üldözéses jelenet, a csoda, ahogyan tiszta energiához jutnak, a keserű szétválás, az I/O toronyba történő behatolás, a fényvitorláson való utazás, Sark hordozójának monumentalitása, az Azonosítók állandó jelenléte, a Fővezérlő Program kegyetlenkedései igen baljóslatúvá, mindazonáltal sodró lendületűvé teszik a regényt.

Nem történt még említés az ENCOM vállalat jelenlegi vezérigazgatójáról, Ed Dillingerről. Amilyen magasról indul a könyv elején, olyan mélyre jut a végére. Ő a történet nagy vesztese, ámbár megérdemli a sorsát, hiszen csalással, mi több, lopással jutott az ENCOM élére. Persze azért az ő tudása sem elhanyagolható, hiszen ő alkotta meg az önfejlesztő (azóta önállósodott) Fővezérlő Programot, ami a vállalat elektronikus lelkévé vált.

Természetesen Flynn, Lora és Alan győzedelmeskednek a Fővezérlő Program és Dillinger fölött, mindenki elnyeri méltó jutalmát és büntetését, minden a helyére kerül. Persze, hogy konkrétan hogyan, ahhoz el kell olvasni a könyvet.

„Az ENCOM óriásvállalat számítógéprendszere összetettebb alkotás bárminél, amit az ember azelőtt kiagyalt. Az ENCOM Fővezérlő Programja uralma alá hajthatja a világot - s ha nincs Flynn, a végsőkig elszánt programozó, talán meg is teszi. Flynn azonban önmaga elektronikus tükörképeként, az FP csapdájában vergődik. Egy bitnyi esélye sem maradna a túlélésre, ha nincs Tron, a mátrixvilág bajnoka...” – szól a könyv fülszövege, amely a Pendragon Kiadó gondozásában jelent meg magyarul 1994-ben, s a mai napig kellemes kikapcsolódást kínál.

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 1 db)