Hosszú idő után
Hosszú idők után végre egyszer,
Megjelent mosoly, ami nem kényszer.
Enyém az uralom ezen a részen,
Az ellenség beletörődött szépen.
Mobiljába temette a bánatát,
Nevettem fenn az ágyon, nem látva arcát.
Azt kezdek mostantól, amit akarok,
Gyűljenek körém hullócsillagok.
Amiért annyi kívánságom lehet,
Mint még soha, újrakezdeni mindent.
S ez ellen senki sem tehet,
Már a lelki terror se hat, hiába szívtelen.
Annyi arcot fogok keserbe' vágni,
Néhány már elcsodálkozott.
S nem fogom mások fülébe rágni,
Mitől leszek boldogabb, ha szabad vagyok.