Linktár

Utolsó rémálom

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/1 számában.

Fekete macskaháton érkezik az éj,
Karddal az oldalán, hogy rettegve félj.
A sötétben minden árnyék a vesztedre tör,
Kiszipolyozza lelked, s bezárul a kör.

Pergamen-száraz kéz a bokádnál matat,
Nem látod, mi bújik meg a föld alatt.
A csontok összeállnak, feléd lép a rém,
Karok ölelése, hideg, mint a fém...

Se élő, se holt, mi támadásba lendül,
Miazmás gőzök közt fürgén táncra perdül.
Mérgező csókot lehel ajkaidra,
Végzetes rontást hoz őrült álmaidra.

Érzed, mindennek vége, az éj bekebelez,
Csak az a két csillag, mi lelkedbe delejez,
Mozdulnál, de a rettegés rég fogva tart,
Páncélod a takaród, párnád a kard...

Ébrednél, tévednél, nem segít a vágy,
Rohannál, tágulnál, de fogva tart az ágy.
Érzed, a teremtmény ma utoljára hajszol,
Ez lesz az utolsó, most örökre elalszol.