Csendkirály

Szépirodalom / Novellák (482 katt) Nibela
  2019.07.02.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/9 számában.

Figyelj ide: első és legfontosabb szabály, hogy nem kell félned semmitől. Sosem vagy egyedül, és ha nem vagy egyedül, akkor nem bánthatnak. Második szabály: a szavak a barátaid. Nincs más dolgod, mint válaszolni a feltett kérdésekre úgy, ahogy tőled telik, és akkor minden rendben lesz.

Ezek az emberek jót akarnak neked. Ezek az emberek azt szeretnék, ha jól éreznéd magad a bőrödben.

Most még remegsz a félelemtől, és a szemedet könny futja el. Kifújod az orrod, előveszed a naplód, hogy leírj bele mindent, amire emlékszel, de végül nem teszed, mert felidézed, mit mesélt a padtársad a túl kíváncsi anyukájáról. Bement a szobájába, amikor ő nem volt ott, beleolvasott a barátságkönyvébe és megtudta, hogy már szívott cigarettát. Kis kulccsal nyílt, mégis el tudták olvasni, és kitört a patália. Neked kulcsos fiókod van, de már nem bízol benne, hogy megvédi a titkaid. Te nem akarsz felfordulást.

Töprengsz, akkor hogyan is szabadulhatnál meg attól, ami a fejedben kavarog, és ami éjszakákon át nem hagy aludni, ám nincs rá időd. Lentről téged szólongatnak. Indultok, és még mindig nem készültél össze. Nehezedre esik egyszerre több dologra figyelni. Sok farmered van: az egyiken lepke tárja a szárnyát, a másikon flitterek csillognak. Ezeket, főleg az állatkásokat az ágy alá rúgod, rájuk se bírsz nézni. Azóta mindent utálsz, amin aranyos kölyökállatok vannak.

Választásod végül egy szürke csíkos cicanadrágra és egy hosszú fehér pulcsira esik. A pulcsi angóra szőréből készült, puhasága megnyugtat. Felszárad a könnyed, bizakodsz. Lesietsz az emeletről, az előszobában téblábol a bátyád is. Kerülöd a tekintetét, nem szólsz hozzá. Legutóbb csúnyán megkarmoltad, mert nekiment a válladnak. Azt mondta, véletlen volt, és te el is hitted neki, mégsem tudtál magyarázatot adni rá, miért estél az arcának.

Akkor és ott egyszerűen nem tudtad, mi mást tehetnél.

Megbocsátottak neked, és most mégis arra kérnek, menj velük a város túlsó végébe, hogy beszélgess egy idegennel, aki állítólag alig várja, hogy megismerjen és meghallgasson. Anyud azt ígérte, ha nem lesz kedved beszélni, az sem baj, helyette rajzolhatsz vagy játszhatsz is.

Beszélnél is meg nem is. Ha a naplódban nem bízol, benne talán igen. Még magad sem tudod. Inkább felveszed a lila sportcipődet. Meglátod a radiátor alá rúgott balerinádat, felmarkolod és beledobod a szemetesbe. Anyud hápog, keresi a szavakat. Nem szeretne felzaklatni, ezért inkább összeborzolja a hajad, és annyit mond, majd vesz neked másikat.

Nem szeretnél másik balerinát, soha az életben.

Jár a motor, apud a volánnál ül. Ha rád néz, elszomorodsz. Régen együtt tévéztetek a kanapéra kuckózva, most ha belép ugyanabba a szobába, ahol te vagy, sürgősen távozol. Nem vele van a baj, mégsem bírod megállni, és menekülőre fogod. Szegény nem ért semmit, és egyszer éjjel hallottad, ahogy elsírta magát anyudnak a konyhában. Akkor éjjel te is telesírtad a párnád, és kinyomtad a kedvenc babád szemét, mert gúnyolódott rajtad. Síró, picsogó, iskolába nem való!

Az autóút hosszabb, mint amit szeretsz, a pulóver alá nem vettél semmit és mindened viszket. Mire megérkeztek, letépnéd az egészet, de nincs helyette másik. Egy mosolygós, bajszos férfi nyit nektek ajtót. Felnézel rá, és szóhoz sem jutsz. Lila a szemüvege lencséje! Ez olyan vicces, hogy megijedni is elfelejtesz, őhozzá hoztak.

Kezdetnek jó, nagyon jó. Emlékezz, a szavak a barátaid. Mindenről mesélhetsz, kivéve rólam. Csak akkor vagyunk erősek, ha csendben tartasz. Engem csak te láthatsz, engem csak te hallhatsz. Örökké.

Előző oldal Nibela