Emberi Előd IV.
Megbűvölt téged a csont,
Nem tudom, ki vagy.
De ha Isten majd megront.
Érdekes zajok vetítenek képet,
Ha felnézek az égre,
Akkor soha sem látok kéket.
Átalakulás, a végső fejlődés,
Megbolondít a gondolat,
A szív és a lélek, nagyobb szerződés.
Koponyák aszfaltjaink alatt,
S a dicsőítők fű alá söprik hírét,
Gondolj bele, min zakatol a vonat,
Vagy miből kezdett alkotni a művész.
Mennyi élet kellett hozzá?
Mások értünk szedik le a torzsát.
Életmentés helyett dolgozzál,
Illuminátum, undok törzset hoztál.
