Linktár

A "Rémliba"

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/10 számában.

Marcella igazi sztár volt. Tele volt pénzzel. Saját, húsz négyzetméteres, hatalmas lakása volt, két négyzetméteres „füvesített” erkéllyel. Titkos vidifon száma, méretre készült cipői, ruhái voltak. Az összes filmjéről saját kazettája volt, amit a saját vidi-falán nézhetett meg bármikor, nem kellett a mindig zsúfolt vidi-társalgóba járnia a negyvenötödik szintre. Sőt, volt egy hologramja is egy igazi fűszálról.

Marcella már régóta dolgozott a vidi szakmában. Gyermekszereplőként kezdte. Ezekben a filmekben mindig nagy szemeket kellett meresztenie, és jó hangosan sikoltoznia. Marcella ezt eleinte élvezte és jókat rémüldözött. Aztán rájött, hogy a különböző szörnyek gumiból vannak. Felvétel közben simán röhögő-görcsöt kapott.

Akkor fizetett először kártérítést a cégnek, és akkor kapta az első injekciót. Aztán kapott még jó sokat…

Tini sztár korában általában ő volt az áldozat. Hosszú, szőke hajával, kék szemével rendkívül jól tudta magát sajnáltatni, amint éppen elrabolják, megverik, bezárják, csapdába ejtik, kínozzák, stb.

Elmúlt a tini korszak is, kinőtt belőle. Sokáig nem tudták, mit is kezdjenek vele. Aztán az egyik producer kitalálta neki az új szerepkört, a „rémlibát”.

A „rémliba” rendkívül népszerű sorozat volt. A nézők boldogan borzongták végig, ahogy a szőke, angyalarcú nő átváltozik őrjöngő démonná. Őrjöngő démonná persze csak az injekciók segítségével tudott átváltozni, hiszen ki tudott volna drog nélkül falakat megmászni, kőtömböket legurítani, autókat felborítani, széttörni, a benn ülőket széttépni…/persze ez is mind gumiból, de mégis…/

Marcella valószínűleg kábán és boldogan folytatta volna karrierjét, ha nem történik a baleset. A baleset viszont megtörtént… Persze az újságok nem írtak róla.

A stáb nem volt jó formában. Egész nap nem úgy ment a forgatás, ahogy kellett volna. Két kamera is elromlott, a sminkesekkel is gond volt. Feszült volt a hangulat, mindenki kiabált, veszekedett. Végre mégis elindult a felvétel. A „rémliba” is megkapta az injekcióját, kész volt a smink, a világítás, végre a kamera is működött.

Marcella földig érő, halványkék ruhában sétált a mű fák alatt, mű kövekkel kirakott ösvényen. Jóképű, barna fiatalember andalgott vele. A fák közül hirtelen farkas üvöltés tört elő. Az angyal arcú lány hirtelen átváltozott démonná; körmei kiugrottak, mint egy rugóskés, hátából szárnyak csapódtak ki, mint egy automata esernyő… Szeme szikrázott… és akkor…

És akkor történt a baj.

Megint elromlott az egyik kamera. A rendező elkiáltotta magát:

– Leállni! Újra vesszük!

De nem vették újra.

Az injekció hatása alatt álló Marcella ugyanis nem állt le. Széttépte a farkast, ami gumiból volt, széttépte a jóképű, barna fiatalembert, aki nem volt gumiból, széttépte a rendezőt, és a fele stábot… ők sem voltak gumiból.

Marcellát azóta nem látták.

Kérem, vigyázzanak, Marcella azon a dilis, rumlis napon véletlenül többszörös dózist kapott!!!


Megjelent: 1995 januárjában a Galaktika 172. számában.
(Galaktika novellapályázat 3. díj.)