Stian Skald: Az elveszett Aranyváros keresése

Fantasy / Könyvajánló (34 katt) Kapitány
  2020.01.09.

Hosszabb ideje várt már rám a polcon Stian Skald Avalantia fantasy világában játszódó könyve az elveszett Aranyvárosról. A hideg decemberi esték megérkezte után, amikor a korai sötétedés miatt már nem lehet kimenni a munka végeztével a kertbe gyümölcsöt szedni, végre volt egy kis szabadidőm (és persze megfelelő fantasys hangulatom), és nekiálltam elolvasni az Aranyváros kereséséről szóló történetet.

A könyv az Underground Kiadónál jelent meg 2018-ban. A hátoldalon található szöveg szerint a következő dolgokra számíthat az olvasó:

Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!

A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!

De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!

A történetben Maugis, a fiatal varázsló egy falusi fogadóban próbál útja során megpihenni, de balszerencséjére összetalálkozik néhány furcsa alakkal, akik egy legendákban szereplő helyet keresnek, és némi kocsmai verekedés után megpróbálják rábeszélni Maugist, hogy tartson velük. A varázsló nem nagyon lelkesedik az ötletért, de miután az istállóban éjszaka közös erővel eltesznek láb alól néhány gyilkos szándékkal érkező helyi rosszembert, jobbnak látják mielőbb távozni, és lóhalálában elindulnak északra, a talán nem is létező Mulmirian felé. Útjuk során különböző akadályokat küzdenek le: rémisztő vademberekkel találkoznak, átkelnek a jóindulatú favágó törpék faluján, és közben rettenetes szörnyekkel csatáznak.

Aztán egyszer csak megérkeznek egy különös kapuhoz… és itt hirtelen félbeszakad a történet. Remélem, hogy Stian Skald nem hagyja így félbe a művet, és hamarosan elolvashatjuk majd a folytatást is.

Azt mondhatom, hogy összességében tetszett a könyv. A történet nincs túlbonyolítva, és az író nem lepi meg az olvasót váratlan fordulatokkal. A szereplők viszonylag egyszerűek, nem túl mélyen kidolgozottak, de ettől függetlenül mégis kedvelhetők. Számomra élmény volt elolvasni a könyvet, ugyanis volt egyfajta magával ragadó hangulata. Hasonlóan éreztem az olvasás során, mint mondjuk amikor a Skyrimmel játszom, és bele tudom magam képzelni a játék világába. Ráadásul most egy nehéz munkahelyi időszakon vagyok túl, és a héten elkezdődött egy új rendszer bevezetése is, ami szokás szerint egyáltalán nem problémamentes, így eléggé fáradt és kimerült vagyok. Az esti olvasás során viszont végre ki tudtam egy kicsit kapcsolni szellemileg, és nem azon járt folyamatosan az eszem, hogy vajon miért szállt el már megint SQL-hibával a készletzárás, miközben ahhoz a programrészhez nem is nyúltunk hozzá…

Összegzésül: ajánlom Stian Skald könyvét a fantasyt kedvelő olvasóknak, és közben remélem, hogy lesz még folytatása, amelyben majd megtudhatjuk, hogy mi történt Maugissal és társaival, miután átlépték a mágikus kaput :-)

Előző oldal Kapitány