Ördögűzés Klára üdvéért

Horror / Novellák (45 katt) SzaGe
  2020.02.12.

Lukács atya benyitott Klára szobájába. Felkészült mindenre. Kisujjában volt az ördögűzés rutinja. Annyi éven át üldözte a sátán szolgáit. Annyi éven keresztül őszültek emiatt a hajszálai. Egyszerűen már belefáradt. Szeretett volna kiszállni. Klára az utolsó megbízatása volt, és mihamarabb túl akart esni rajta.

Torzult arcú nő hevert kikötözve az ágyhoz. Rongyos és hányadéktól áztatott hálóruhája bűze betöltötte a szoba félhomályát. Fekete haja zsíros, izzadtságtól csomós fürtökben terült el a feje körül. Sápadt arcát sötét érhálózat csúfította. Vergődött, halott nyelveken beszélt, köpködött, megpróbált kiszabadulni. Kezeit görcsösen maga elé kapta, mikor az atya benyitott, de a szíjak nem sokáig engedték.

Egymásra nézett Isten szolgája és a sátáné. Klára tágra nyílt szeméből sugárzott a kénköves gonoszság. Szétrepedezett szája mosolyogni kezdett. Sárgás fogai között a nyelve körbe-körbe járt. Lukács atya sokszor látta ezt a tekintetet, mégse bírta megszokni. Nem mutathatta ki, de legbelül félt. Nem az ördögtől, vagy a kísértéstől. A kudarc volt az, ami elkeserítette, hiszen nem volt mindig sikeres a tevékenykedése.

- Te pap! Igen, te ott a reverendában! Minek nyitogatod ennek a fiatal, hamvas lánynak az ajtaját? Ne is mondd, akárcsak a koleszban töltött évek... ugye? - szólalt meg Klára rekedtes, torz hangon.
- Hallgass! - válaszolt Lukács atya, miközben kinyitotta a kezében szorongatott könyvet.
- Áá, igen, Jucika népszerű volt. Te is élvezted a társaságát, akárcsak a szobatársaid! Hát ilyen egy papnövendék? Két evangélium között szórja a magjait? Szánalmas vagy csuhás! - nevetett Klára.
- Elég legyen, pokol fattya!
- Oh, igen, ezt mondta Jucus is, mikor hátulról beverted neki. Fájdalmat okoztál, de nem álltál le, haver! Szartál rá! Közben meg Mózes égő csipkebokra járt az eszedben?

Lukács atya elővette a szentelt vizet. A fiola tartalmát rálocsolta Klára hálóruhájára. Idegbeteg rángatózásba kezdett a csontsoványra fogyott nő. Az atya imádkozni kezdett.

- Az Úr az én Pásztorom! Kérlek, adj erőt a sötétség szolgájával szemben!
- Frászt! - szólt közbe a megszállott. – Te szolgáltad a sötétséget, pap! Te voltál, aki miatt Jucus elhagyta a katolikus iskolát! Lelökted a mélységbe. Erre is emlékszel?
- Hallgass! Hallgass, démon! Megbűnhődtem érte, és megbocsátott az Isten!
- Megbocsátott? - röhögött a Klárába bújt ördög. - És azt elmondta a te Istened, hogy mi történt a szétkúrt hölgyikével? Vagy elmondjam én? - Klára Jucus hangján folytatta tovább. – Lukács, te disznó! Miattad hagytam ott mindent, ami az egyházhoz kötött. Miért tetted? Megalázott kurvát csináltál belőlem, de egy heroinos aranylövés átsegített a halál küszöbén. Mindezt egy szutykos aluljáró klotyójában. Neked köszönhetem! Számomra te vagy az ördög!!

Az atya tovább folytatta imáját, de elbizonytalanodott. Rég elfojtott emlékek törtek a felszínre. A Klárában lakó démon ismerte őt, ez bizonyossá vált. Ismerte a legsötétebb titkát, ám miután Jucus elhagyta a kollégiumot, nem tudta, mi történt vele. Egészen mostanáig. Az elbizonytalanodás pedig rossz döntéshozó, ezt jól tudta. És ördög most erre épít. Ám ez a támadás egyben annak a jele, hogy talán fél a Klárát megszálló gonosz. Tovább folytatta a rítust.

Fél perc múlva Klára kitekeredett testtel erőlködött, miközben maga alá vizelt. Remegett a szoba a berendezésekkel együtt. A kinyíló szekrényből ruhák szálltak ki, lidércként elsuhanva az atya előtt. A falra erősített, egész alakos tükör leesett. Apró üvegszilánkok repkedtek szerteszét. Az egyik eltévedt darab Lukács atya kezébe fúródott bele. A vére gyorsan ráfolyt a könyvlapokra, amiből kántálta a beszédét. De nem foglalkozott vele. Próbálta legyűrni a darázscsípésre emlékeztető fájdalmat. Eközben Klára teste felemelkedett, ameddig a szíjak engedték. Szakadt hálóruhája alsó része felcsúszott a derekára, láthatóvá téve a nemi szervét.

- Látod? Ezt is megkúrhatod, ha akarod, te bitorló. Nem tudja meg senki se! A lány az enyém! Úgyis elviszem magammal - Klára visszahuppant az ágyra.
- Távozz tőlem, sátán!
- Hát mondok neked még valamit, pap! Elmondta Klára anyja, hogy ki volt a másik lánya? Szegény, szegény tudatlan lélek. Biztosan nem említette Jucuskát, a lecsúszott, drogos nővérét. Így már magadévá teszed? Ne félj, ez is a családban marad!
- Hazudsz, ördög! Nem hiszek neked!
- Majd fogsz hinni. Majd fogsz – Klára szemei felakadtak, és a feje oldalra fordult.

Néma csend telepedett a szobára. Lukács atya lélegzete elakadt. Közelebb lépett, de félt, hogy a sejtése beigazolódik. Ellenőrizte az életfunkcióit. A megszállott nő kilehelte a lelkét. Az atya utolsó ördögűzése kudarcot vallott.

Klára anyukája hallva a gyanús csendet benyitott a szobába. Az atya Klára teste mellett ült, kezében egy rózsafüzért morzsolgatott. Megváltásért könyörgött magában, mert az igazság árnyéka bűnös lepelként terült a lelkére. Az édesanya kétségbeesett üvöltése törte meg a csendet...

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 4 db)