Álmatlan Éj

Szépirodalom / Versek (75 katt) atesz990
  2020.02.10.

Már megint egy hajnal,
Furcsa agyarral.
Feszül az ér, majd visszatér,
Talán kiugrott.
Járásba fullott.
Az álmatlanság rossz szele,
Borzolja őket az ideg.
Már megint Telihold,
Tiszta levegő nem is volt.
De ködnek nincs nyoma,
Eltűnt rég szava.
Aludj hát, ezt mondaná,
Bárki más, csak ő is fás.
De engem zavar ez az űr,
Csalogat a sötét, bezár és űz,
Hol inspirál, hol megzabál.
Aztán kilök, és csont fáradttá darál.
Mondd meg nekem, éj,
Értem, mit tettél?
Varázslatot is elvonttá tetted,
Az álmaim keresztbe megetted.

Előző oldal atesz990
Vélemények a műről (eddig 1 db)