Fényem árnyékot vet

Szépirodalom / Versek (15 katt) jocker
  2020.06.22.

Amióta élek, fényem árnyékot vet a földre,
Emberek észreveszik, látom: borzadnak hőkölve…
Félek én, mint édesanyját vesztett kis kölyök…
Már egyedül vagyok, minek, kinek hőbörgők?

Ráemelem másokra arcomat… őszinte tekintetű.
Emberek! Nagyon rosszul látjátok! Nem én vagyok a tetű…
Bennem csak támad régi gondolat… Persze milyen emlékű?

Úgy születtem, hogy lettem fénye csak követte gyermek,
De a fényeim bárhol voltam, árnyékot vetettek…
Remény sem gyógyította elmorzsolódott lelkemet,
Amikor esténként a hold is hozott üzenetet...

A holdsugár a régi fényével hozta az égi üzenetet,
Égből hozott reménnyel kellene így gyógyítani a lelkemet?
Az esti árnyékban mindenen látszik, hogy leharcolt a teremtmény,
De besötétedik, és így hogyan vet áldott árnyat a friss remény?

Remény a reménytelenségben…
Reménytelenség a reményben…
Árnyak játéka a fényben…
Fény az árnyékok ölében…

Fényjáték…
Árnyjáték…
Hozadék?

Vecsés, 2015. december 13. – Kustra Ferenc

Előző oldal jocker