Furcsa példa

A jövő útjai / Novellák (142 katt) Amnézy
  2020.06.27.

- Kapjátok el! Nem menekülhet!
Ólomsúlyú bakancsok koppantak végig a latyakkal telített macskaköves utcán.
- Te menj jobbra, Fredy, szemközt haladj! Kerítsük be az átkozottat! – fenyegetően visszhangzott az utca. A lámpafények kísértetiesen mosódtak szét a véget ne érő zuhatagban. Szakadatlan csillaghullásnak lehettek tanúi a négy rosszakaró. Ők most vadásztak, s csak a zsákmány bizsergette minden porcikájukat, uralván tompa gondolataikat.

- A sikátorba, ott… fogd el! Az ördög vigye el, hova a fészkes fenébe tűnhetett!

A sötét árnyak mintha nyomot vesztettek volna, éhesen, a bosszú dühétől fűtve eloldalogtak, s az éjszaka kitisztult. Talán még most is szimatolnának, ha a hajnal fénycsóvái átható képességüknél fogva, már a mészköves falakat nem nyalogatnák.

Vörös köpeny lebben a szélben, megcsillan aranyfürt a napfényben, szél cibálja, fura bábja. Remegő test, dobbanó szív, csont hideg futkos áramként végtagjaim falán. Lábam nem adja fel, csak most fut igazán, fibrilációs üzemeltető veri számára ritmusát. Repülök, érzem a küzdelem ízét, keserűen édesít.

A világ ellenem, mégis velem. Gördeszka útszélen tanítja, hogy merész légy, ismerd göröngyét. Megléptem, de az egérút nem mindig ér jó véget. El kell esni, hogy megtanulj járni. Bizsereg minden porcikám, élvezem győzelmem, s köszönően hunyorítok a napfénybe. Üldözött, zöldszemű reményként ismerhetsz. Csak, mert hangzatos, még nem fogd pártom. Négyen vagyunk, voltunk. Már csak én maradtam. Kegyetlen a világ?

Dehogy, csak edzett, meg kell erősödni vagy legalább bemelegíteni, ha sarkon akarod taposni, mert utolérni… Egyszerű halandó vagyok egy halhatatlan lélekkel, mely szabadon kel szárnyra, áll háborúba gondolataim ködviharán. Na, de ezek a robotok…
…………………………………………………….

- Nem is tudom, Sam. Miért kell ilyen karizmatikusnak lenni, ez a mű nem a legjobb…
- Köszönöm, Tom, de nekem semmi bajom nincs a kar izmaimmal.
- Csak úgy mellékesen mondtam, ne kapd fel a vizet!
- Erről szó sincs, én is csak úgy mellékeltem.
- Ne legyél már szőrszálhasogató! – ferdén, s bosszankodva nézett barátjára Tom.
Sam azonban nem tulajdonított vitába szállásának dühös kifejezést, csupán a feje búbjáig fortyogott magában, ami erős arcpírját illeti.
- Tudod jól, hogy ezzel megbélyegzed, talán elvágod magad előtt karriered sikereit.
- Na, ebből elég legyen! – pattant fel tajtékzón Sam. - Fejezd be a kioktatást, s hagyd békén a kari ereimet, mert még miattad fognak elpattanni! – azzal fogta magát, s elment, feldőltve minden kis ingóságot a mellette lévő asztalon.

Tom mindig is tisztában volt azzal, hogy vannak olyan emberek, kik nem bírják a kritikát, de barátjáról nem gondolta volna. Talán csak rossz napja van – nyugtatgatta magát. Fizetett Sam helyett is, majd ő is távozott. Irodalomkritikus volt, 56 éves korára valahogy megszerezte e státuszt. Megszokta már a szakmai pofonokat és seggnyalásokat, nem lepődött meg semmin. Ez a nap mégis megfogta, talán túl szubjektív. Nagyon intelligensnek kora előljárójának tartotta Samet, ugyanis fiatal, suhanc, 20-as éveiben járó ifjú, mérhetetlen bölcsességgel rendelkezett, mely mindenkit ledöbbentett. Különböző folyóiratok, kiadók és számtalan más helyzetben is remekelt, visszautasítások terén egyaránt. Szinte fiának tartotta, s segítette útján, „láttam benne a tehetségnek soha nem látott csíráját”, így vallott, ha sajtósok vagy akárki más rákérdezett.

Tom tisztában volt azzal, hogy a fiatalság naivitást szül, így nem filozofált tovább Sam ingerült reakcióján. Hazaballagott… talán… ki tudja?... vagy más út haladt?...


- Mit kell itt csetepatézni egy könyvön? Fogadd már el a tényeket, hogy szar!
- Ne légy ilyen leértékelő, Erzsi! Majd én megmutatom a vénembernek, hogy igen is ér valamit.
- Asztalláb támasznak nagyszerű lenne – huncutan kuncogott Erzsi.
- Hát már te is a vén róka pártját fogod?
- Csak nem akarom, hogy felpofozd saját magad ezzel… s…. na, mindegy…
- Majd Rozs, az ellenség eldönti, hogy milyen – vigyorgott Sam.

Erzsi nagyot nézett, amint becsapódott mögötte az ajtó.

Előző oldal Amnézy
Vélemények a műről (eddig 4 db)